Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
volt ismeretes. Nevét minden bizonnyal a Dunán álló malmoktól kapta. 8 Mindezek bizonyítják, hogy megyénk vizein a XVI. században voltak már hajósmalmok. A malmokban dolgozó molnárok életéről adataink nincsenek. A vizentartózkodással együttjáró sok-sok veszély, a malmok ki- és bekötése, az elsüllyedt malmok kiemelése, nemkevésbé az ellenség elleni védekezés stb. összefogásra, közös érdekű munkák végzésére késztette őket. Eközben szokások, hagyományok alakultak ki közöttük, melyek gyakran az írott törvényeknél is jobban köteleztek. Ezek az íratlan törvények tartották össze őket és szabályozták életüket a XVII. század elejéig. A XVII. század elején tömörültek céhbe. Céhlevelüket — amely a régi szokásokat foglalja magában — 1632. december hó 26-án Sennyei István győri püspök, mint földesúr adta ki és erősítette meg. 9 Ez időben a város lakossága magyar volt, ezt a város tanácsának magyar nyelven vezetett jegyzőkönyvei is igazolják. 10 Nem kétséges, hogy molnáraink is magyarok voltak. Céhük bírájává a püspököt választották. 1635. december hó 15-én az új püspökkel, Draskovich Györggyel is megerősíttették szabadalmaikat. Szabadalomlevelükön a királyi adományozás, vagy megerősítésnek nyoma sincsen. Téves tehát Bedy Vincének az a megállapítása, hogy céhlevelüket III. Ferdinándtól kapták még akkor is, ha a római hármas számot sajtóhibának tekintjük. A szabadalomlevél bevezetője ugyanis azt mondja, hogy a kiváltság adományozása II. Ferdinánd „idejében" történt. Az idegen katonasággal a városba jött és a katonai joghatóság alá vont regiment alattvalók között kevés molnár lehetett, akik kis létszámuk miatt külön német molnárcéhet nem alakítottak. De erre nem is volt szükség, mert a magyar molnárcéh kebelébe fogadta az idegeneket is és bármilyen nemzetiségű molnár beléphetett a kötelékébe. Ezt a jogot az 58. artikulus biztosította, mely így szól: „Ha valaky az Molnár Mesterségét megh akarna tanulny bátor Nemet legén, awagy Magyar, Horwath, Chéch, avagy akárminemeő Nemzetsegh, ezek mindeneknek előtte az eő Nemzetsegh levelekét, az Bőchületes Czeh eleyben elő hozzák; És az megh lewén senky őket eő kőzzülők ky Né rekeszek;..." Ha az alapító céhtagok neveit olvassuk, megállapíthatjuk, hogy közöttük csak három idegennevű van és az akkor szokásos foglalkozás, vagy nemzetiség szerint elnevezettek között négy Németh nevű molnár található, akik azonban már magyarok is lehettek. Az artikulusokból megállapítható, hogy az 1632-ben szabadalmat nyert céhnek 45 tagja volt. Ezek közül 3 molnármester, 20 idősebb és 22 fiatalabb molnár. Őket tekinthetjük a céh alapítóinak, akikről Szemethy Ferenc az utolsó céhnótárius 1877. évi augusztus hó 1-én kelt emlékiratában a következőket írta: „Molnár Czéh társulatunk Istenben boldogult alapittói mint hagyományozott 8 Uo. — Fehér I., Győr megye és város egyetemes leírása. (Bpest, 1874) 528. 9 GYMA Céhir. ltsz, 54. 2. 1. Jogát a 4. artikulusban hangsúlyozta: „Mivelhogy az Giőry Duna, melyre at itt való Mólnak vannak kötve, az Giőry Pispökseghez vaio volt, és moístannis ahoz való Igassagh es létei szerint, Nem illik azért, sem melto, hogy az ottvalo Molnaknak es Molnár Mestereiknek, mas Byrayok legyen, hanem csak azon Dunának őrőkős ura úgymint az Giőry Pispők eő Naga, avagy az eő Naga távul létében, az eő Naga Prafectusa, az az itt való Tiztartoya..." 10 GYÁL Győr város tanácsának jegyzőkönyve. 1600—1628. 100
