Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Halász Sándor: Adalék Moson és Magyaróvár munkásmozgalmi történetéhez 1917–1919 között

májusokon, melyeket megülni szoktunk, s melyeken gyújtogattuk azt a tüzet, mely meghozta számunkra 1919. májusát is. És az a tűz, melyet a régi májusokon szítogattunk, ma a legnagyobb, a legcsodálatosabb lánggal kell, hogy égjen. És szítanunk kell továbbra is a tüzet, míg lángjai fel nem gyújtják ezt a vén korhadt világot. Igen! Ezt akarjuk mert hitünk szerint csak a proletariátus világforradalma hozhatja meg e világnak a megújhodást. És tomboljanak az imperialista tőkés államok, tomboljanak és toporzékoljanak a falak, mit mi építünk, minden idők viharát kiállják, s állni fognak időtlen időkig. Mert a kövek, melyekre e falak épültek, megacélozódtak minden májusok ünnepi tüzében."

31 1919. május l-e megünneplése Mosonban és Magyaróvárott kifejezte a magyar proletariátus forradalmi erejét, lelkesedését és ragaszkodását a kivívott proletárdiktatúrához, méltó volt a hatalomrajutott magyar proletariátushoz, méltó volt arra a bizalomra és szeretetre, mely a világ minden részéből a magyar proletariátus felé áradt. Még a helyi polgári lap, a „Mosonvármegye" is a következőket írta erről a napról: „A két város e napra ünnepi díszt öltött, mindenütt vörös lobogók, felvirágozott ablakok fogadták a tekintetet... a menet vége még javában a mosoni úton hullámzott, amikor az eleje már elérte a diadalkapukkal feldíszített magyaróvári parkot. Még soha ennyi ember Magyaróvárott felvonulásban részt nem vett."

32 Ezen a napon a nemzetközi proletárforradalom lángvörösen izzó színeiben pompázott a két testvérváros. Piros lobogók erdeje hullámzott végig az utakon a házak felett. A házak ablakaiból izzó-vörös díszítésű virágtartók, vörös élőés művirágok mosolyogtak az utcákon végig hömpölygő ünneplő tömegre, mely végeláthatatlan hosszú menetben vonult fel a vörösben pompázó utcákon.. A felvonuló menet felett a vörös zászlók, felírásos jelszótáblák, forradalmi plakátok százai izzottak a napsütésben. A menet élén vörös-jelvényes lovascsapat, utána egy talpig vörössel díszített diadalkocsi haladt, mögöttük hat ökrös szekéren aratócsoport, vidéki küldöttségek a környező falvakból, majd az egyes szakszervezetek csoportjai — köztük a szocialista gazdászok csoportja — vonult fel. Csodálatos, nagyszerű ünnepet ült a munka népe 1919. május elsején. Munkában megedzett komoly férfiak beszédes vidámsággal, roggyant inú, görnyedt vállú. Öregedő proletárok ruganyos, fiatalos léptekkel vegyültek el a sugárzó arcú ifjúság között. Az utca szinte felnyögött a járásuk alatt. Oly méltóságos, oly gyújtó erejű volt ez a nap, amilyet csak a munka harcosa teremthet magának. A város lakossága éjfélig tartó ünnepélyen a volt főhercegi parkban ünnepelte a munka ünnepét, a magyar dolgozó nép elindulását a szocializmus építésének útján. Az elkövetkezendő hónapokban a város proletársága megmutatta, hogy nemcsak az ünnepen, hanem a munkában és az imperialista hadseregek elleni harcban is helytáll. A választások és az első szabad május elseje megünneplése után ugyanis egyre növekvő és nehezebb feladatokat kellett megoldania a Magyar Tanácsköztársaságnak. A nemzetközi imperializimus látva a Magyar Tanácsköztársaság erősödését, elhatározta a fiatal magyar proletárállam ellen az intervenció megindítását. Ezért proletár hadsereget kellett szervezni a Tanácsköztársaság védelmére. 1919. május 2-án a budapesti Munkástanács elrendelte a proletariátus 31 Uo. 32 MVM 1919. máj. 4. 197