Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Turányi Kornél: Klapka tábornok hovédei Győrben
és az osztrák csapatok rémtetteit, végül felszólította a honvédeket, hogy küzdjenek a végső győzelemig, mivel a vipera feje még nincs eltiporva. A mise után a helyőrség mintegy 6000 katonája dísznienetben vonult el a tábornok előtt. Klapka meg volt elégedve honvédeivel, alkalmasaknak és elég erőseknek tartotta őket arra, hogy a következő napokban kibontakozó támadó hadműveleteit sikeresen végrehajtsák. Haditerve szerint Vas megyén keresztül erőltetett menetben betör Steyerországba. A steyereket vagy lefegyverzi, vagy csatlakozásra bírja. Innen visszatérve a Balaton körül tartózkodó Nugent ellen fordul, ezt megveri, majd az egész Dunántúlt megtisztítja az osztrákoktól. Bécs irányába csak látszat hadműveletet indít; augusztus 13-án hajnalban egyik csapata meglepetésszerűen elfoglalja Mosont és Magyaróvárt, de ott csak néhány napig marad, majd visszatér Győrbe és szükség szerint bekapcsolódik a főhadműveletekbe. Klapka, aki ezekben az órákban még nem volt tájékozva a magyar fősereg reménytelen helyzetéről és nem tudta, hogy Görgey már fegyverletételre készül, merész kezdeményezéssel új fordulatot akart adni a magyar szabadságharc ügyének. Hogy haditervének reális, vagy helytelen voltát megítélhessük, ismernünk kell ellenségeinek hadmozdulatait és elképzeléseit. Az augusztus 3-án szétvert osztrák csapatok zömmel Bécs és Pozsony irányába hátráltak és a hadműveletek folytatásánál rájuk számítani már nem lehetett, A bécsi hadvezetőség Pozsonynak és az osztrák fővárosnak a védelmét tartotta a legfontosabbnak. Augusztus 9-én két mérnökkari tisztet (Polinit és Schneidert) bocsátanak Colloredo von Mannsfeld hadtestparancsnok rendelkezésére, hogy ezek Pozsony védműveit erőltetett munkával felépítsék. 6 Weiden táborszernagy a Bécsben tartalékban állomásozó Chizolla brigádot Magyaróvárra irányítja; ennek ott kell egyesülnie a Lederer brigáddal, amelyet augusztus 6-án Szent Gotthardon ér a parancs, hogy Steyerország kapuját otthagyva induljon Körmenden, Sárváron, Fertőszentmiklóson és Pomogyon keresztül a császári főváros védelmére. 7 Weiden Haynaut is értesíti a komáromi várőrség győztes kitöréséről, aki felháborodásában nem győzi ostorozni Colloredonak, Csorichnak és a hazaáruló főúrnak Apponyi Györgynek tehetetlenségét és gyávaságát. Augusztus 7-én Óbesenyőn kiadott parancsában Pest, illetve Komárom felé útnak indítja a Jablonowsky brigádot, amelyet három század lovassággal és egy üteggel is megerősít, hogy az a hadsereg összeköttetését Béccsel mielőbb helyreállítsa. 8 A Nugent vezetése alatt a Dunántúlon harcoló második asztrák tartalékhadtestnek is Komárom ellen kellene fordulnia, de ezt Noszlopynak, Somogy megye kormánybiztosának a csapatai tartják sakkban. Klapka a komáromi helyőrség sikeres kitörése révén elvágta az osztrákok utánpótlási vonalát, az ellenséges csapatok kikényszerített átcsoportosítása szabaddá tette számára az utat Steyerország felé, s Haynau a Szegednél és Temesvárnál küzdő csapatainak a gyöngítésére kényszerült, mégis 1849 utolsó magyar sikerei már nem lendítettek a szabadságharc ügyén. Ha Klapka három héttel korábban cselekszik, győzelme nem helyi, de országos jelentőségű lett volna, de ő mind Komáromban, mind Győrben késlekedett. Az augusztus 11-i díszszemle után Klapka ünnepi ebédre hívja meg törzstisztjeit. A hangulat vidám: pohárköszöntők hangzanak el Kossuthra és a szabad6 Ht. I. lt. 42/311—1849. 7 Ht. I. lt. 42/52—1849. 8 Ht. I. lt. 42/166 b—1849. 149
