Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

és időben jelentsék.

48 Az ellenséges haderő egyébként folytatta előnyomulását kelet felé, sőt a vezérkar is csakhamar áthelyezte főhadiszállását Banára, mivel Görgey Komárom körül nagyobb súlypont kialakítására törekedett. Jul, 2-án Szőny térségében be is következett az összecsapás s e véres ütközet során a túlerőben levő osztrák sereg átmenetileg visszavonulásra kényszerült, A stratégiai lehetőségek kiaknázását azonban Görgey ezúttal is elmulasztotta s így a főváros újabb elestét sem lehetett elkerülni. A fejleményekkel párhuzamosan persze Győr városának sorsa is megpecsételődött, ahol különben a haditörvényszék már javában folytatta munkáját. A megtorlási hullám sok ártatlan hazafit ragadott magával és a magyarság bizalmából vezető tisztségekbe került hivatalnokok — a városnál és megyénél egyaránt — ismét búcsúzhattak munkahelyüktől. Közben a sebesültek állandóan özönlöttek a hadszinterekről, úgyannyira, hogy már az iskolákat és zárdákat is igénybe kellett venni katonai kórházak céljára.

49 De a háborúskodástól függetlenül, a mindjobban terjedő kolerajárvány is kegyetlenül szedte áldozatait. A halottakat szekér-számra vitték a tömegsírokba s az orvoshiány csak még jobban fokozta a tanácstalanságot. A magyar vereséggel végződött harmadik komáromi ütközet után tovább mérgesedett a helyzet, a napló is arról számol be, hogy „Győrben a belvárosban fojtó a levegő, a sok kórház és temetkezés elbüziti a levegőt."

50 De mindez természetes következménye volt a katonai és politikai erőviszonyok kedvezőtlen alakulásának, a válság közeledésének. A szabadságharc bukása belső és külső okok folytán elkerülhetetlennek látszott s ezt a tragikus tényt a felelős vezetőkön kívül a kevésbé tájékozott néprétegek is egyre jobban érezték. Győr város lakossága számára az utolsó reménysugarat Klapka György tábornok, komáromi várparancsnok aug. 3-án vágrehajtott sikeres kirohanása jelentette, mert ennek során három nap múlva ismét magyar honvédek kemény lépteitől visszhangzottak a város elárvult utcái. Az osztrák helyőrség menekülése még a Diarium sorai szerint is szánalmas volt („Győrben nagy rémület volt, megkezdődött a retirade, valami 5—600 beteg gyalog ment el, a többit kocsikon vitték; egész éjjel szökött, aki szökhetett,"

51 pedig a Habsburg érzelmű, vagyonos polgárság semmi lelkesedést sem mutatott az ilyen fordulatok iránt. Inkább értelmetlen kalandnak tartotta e merész vállalkozást és a magyarsággal szemben táplált ellenszenvét minden képmutatása ellenére sem tudta leplezni, mint ahogyan a napló írja is, röviden csak annyit jegyez meg ezzel kapcsolatosan: „a részvét e változásokon nem igen nagy!" Klapka bravúros haditénye valóban csak felvillanó fény volt a vigasztalan nagy magyar éjszakában. Gyorsabb cselekvés esetén még talán más irányt vehettek volna az események, de a Szegedről, majd Világosról érkező lesújtó hírek minden kétséget eloszlattak. Az ellenséges túlerő, a nemzet belső gyengeségeivel párosultan halálos ítéletet mért a nehezen kiharcolt 48-as forradalomra. A Győrből kivonuló honvéd csapatokat aug. 15-én újból császári seregek váltották fel és a bosszú könyörtelen hónapjai nehezedtek a város agyongyötört lakosságára. Az igaz hazafiak magukba fojtották az ország mélységes gyászát és örökre 48 GYÁL Győr város tanácsi jkve. 1475, 1477/1849. 49 Uo. 1480, 1553/1849. 50 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. 1849. júl. 13. 51 Uo. Napló. 1849. aug. 3. 139