Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében
3 huszárkapitány az attakban, sokan a honvédekből és sokan megsebesíttettek. — Az osztrákokból elesett Wyss generál és több tiszt elfogatott." 45 Győrött ekkor már nagyon zavarossá vált a helyzet. Napok óta folytak a sáncolási munkák, az újabb toborzások és közben állandóan lehetett hallani az ágyúdörgést Csorna felől. A lakosság és különösen a nagy polgári réteg ismét aggódva figyelte az eseményeket, melyek gyors iramban peregtek s mind közvetlenebbül érintették a várost. 28-án Haynau táborszernagy átfogó támadást indított Győr ellen, melynek kimenetele közismert. A magára maradt Pöltenberg-hadtest csak ideig-óráig tudott ellenállni az ötszörös túlerőnek, így a város rövid tűzharc után elesett, a fősereg pedig visszavonult egészen Komáromig. A napló írója erről a szomorú fordulatról — a magyar sors iránt szinte érdektelen szemlélőként — az alábbi részleteket jegyezte fel Diariumában: „Reggel csendes a város, a katonaság mind kint van a városon kívül; a Dunakapu fölött még mindig 4 ágyú áll; szünet nélkül megy a katonaság ki-be; az ágyú szól egyre és mind sűrűbben és közelebb; már kétség sem lehet benne, hogy közéig a csata és azon perc, melyben Győr sorsa el lesz döntve; az ágyúzás mindig jobban kiterjedt és 4 óra felé már az egész csatavonalon szólt Lesvártól egész az öreg Dunáig; mikor az osztrákok már a Tákóban lehettek, akkor egy zászlóalj felment a Bécsi-kapu fölé, de nem sokáig maradtak fenn, ismét elhúzódtak; már Szigetben és Révfaluban a puska is szólt, de sűrűen; utóbb csend lett, mert a mi honvédeink a hosszú hídon át mind viszahúzódtak és elreteráltak ; a hidakat az utászok mind felszedték; ismét csend lett és csak egyszerre a sétatéren termett valami 30 osztrák katona, ez vala mintegy fél 7-kor, utánuk vonult a Konstantin-herceg-féle zászlóalj Benedek generális vezénylete alatt és csak egyenest a kapunkhoz jön és megparancsolta, hogy a kapuoldalak kiemeltessenek; — nagy nehezen ki tudták emelni és levitték a hídra és alig feküdt ott a kapunk, elkiáltják magukat a katonák: Der Kaiser! — és rendbe állottak és Ferenc József gyalog csupán két segédtiszttől kísérve bejön a kapun; a katonák éljenezték, más ember nem volt látható az utcán és elment Ferenc József a Venczliék mellett a piarcig és Kaneiderék mellett vissza és ki a Bécsi-kapun, az Arany Bárányhoz szállott." 46 A további sorok a bevonuló csapatok roppant nagy számáról tesznek említést, majd az öröm hangján ír a szerző arról a véletlen meglepetésről, hogy házába ismét a még korábbról ismert császári tiszteket szállásolták el. Másnap azután megérkeztek a cári alakulatok is, mire vonatkozóan a következőket olvashatjuk a napló lapjain: „Dél felé jött a muszka hadsereg, sajátságos készülettel; a dobolások sípszóval kísérve, mindnyájan hosszú kabátban és egyforma sisakkal. Többnyire szőke, középteremtű fiatal legények, egyik akkora, mint a másik; friss léptekkel indulnak, különös figyelmet érdemelnek az ágyú fogataik. Szépek a lovaik s azoknak szerszámai; különös célszerű kétkerekű lőszer kocsijaik vannak három lóval befogatva, a szín zöld." 47 Este a város fényesen ki volt világítva és a házakon a győzelem fekete-sárga lobogói lengedeztek. Méretüket az új hadparancsnokság külön elrendelte, a lakosság megbízható elemeit pedig utasították, hogy a magyarok esetleges közeledését kémeik által figyeltessék 45 Uo. Napló. 1849. jún. 13. (Sőt a következő napi feljegyzések szerint a támadás készületlenül érte az osztrákokat. Wyss tábornokot szinte ágyából riasztották fel, majd harc közben lőtték le lováról.) 46 Uo. Napló. 1849. jún. 28. 47 Uo. Napló. 1849. jún. 29. 138