Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

diischgraetz herceg seregével átlépte a nyugati határt, hogy régóta előkészített támadását megindítsa. Görgey Parndorf-nál csapott össze első ízben a horvát hadtesttel is megerősödött császári hadakkal, de sikertelenül. A nyomasztó túlerővel szemben Öttevényen keresztül a győri földsáncok mögé volt kénytelen visszavonulni. A lefolyt ütközetben komoly veszteségeket szenvedtek a magyarok, amire a napló idevágó feljegyzéseiből is lehet következtetni: „Parndorfnál igen nagy ütközet volt, négyezer emberünket elfogták a Jelasitsok, no búsulhatunk megint eleget, reterálnak, jön a kocsi nyakra-főre felülről, a honvédek elmentek korán reggel, — 1500 ember — föl az ütközetbe, jönnek a huszárok is, akik elszaladhattak, nagy rémülés van, az egész város tele mindenféle katonasággal."

25 A megyeszékhely lakosságát pánikszerű hangulat fogta el, gazdag és szegény egyaránt azon töprengett, hogy hova rejtőzzék el, ha megjelenik a félelmetes ellenség. A nyugati határról érkező hírek ugyanis egyre aggasztóbbak voltak és a horvátok kegyetlenkedéseit már jól ismerte a nép. Mosonban, Szentjánoson és Szentpéteren gyújtogatás következtében hatalmas tüzek pusztítottak s a visszavonuló alakulatok puskaporos kocsijai, ágyúi a felégetett hidak miatt csak nagy kerülőkkel tudtak Győrön keresztül jutni. Asszonyok, gyerekek hanyatt-homlok menekültek és az értékeiket féltő vagyonos polgárok bezárkóztak házaikba. Kaput csak a kvártélyt csináló katonák követelésére nyitottak, de a szállásadásban — főleg a német érzelmű helyeken — még így sem volt köszönet. Naplóírónk lakásába is betelepítettek egy honvéd kapitányt a családjával, de mint írja: „az asszony igen barátságtalan volt és mi sem kezdtünk vele semmit!"

26 Az eseményekkel nem szimpatizáló rétegek egyébként Lukács Sándor intézkedéseivel sem értettek egyet, különösen azután, hogy meghirdette az általános népfelkelést a megye területén és ennek érdekében minden eszközt és lehetőséget igénybe vett. Erre mutat a következő naplófeljegyzés is, mely az alábbiakat tartalmazza: „most jövök a városházáról, a Lukács elereszti a rabokat, a legnagyobb gonosztevőket, szemem láttára levetette a vasakat és szabadon bocsátotta őket, no mi lesz belőlünk!"

27 Ugyanezen a napon a Diarium már arról is említést tesz, hogy Jellasics hada Óvárt elhagyva Győr felé tart, sőt egyes csapatrészek már Abda vonalát is elérték. Az ágyúdörgés napközben behallatszott a városba és a kétségbeesés hangulatában e társadalmi osztály számára csupán az a tudat nyújtott vigasztalást, hogy a sáncok bevétele után megszűnik a lövöldözés és békésen bevonulhatnak az osztrákok. A Győr előtti csatározások döntő jelentőségűek voltak a hadműveletek további alakulása szempontjából, ezért Windischgraetz tábornokai mindent elkövettek, hogy a védelem 's egyben a polgári lakosság ellenálló erejét felőröljék. A siker érdekében a morális hatáskeltés eszközeit is igénybe vették, hiszen a herceg ismert proklamációja, mely tele volt hazug Ígéretekkel, végeredményben szintén ezt a célt szolgálta. Kémek százai járták az országot, hogy megfelelő légkört teremtsenek. Egy ilyen röplapokat osztogató spion elfogatásáról a napló is beszámol, sőt egy másik ide kapcsolódó epizód-leírás is arról tanúskodik, hogy az ellenség a meggyőzés lealázó, naiv kísérleteitől sem riadt vissza. Ottinger Ferenc dandárparancsnokról van szó, aki a dunántúli seregből szökött át 25 Uo. Napló. 1848. dec. 16. 26 Uo. Napló. 1848. dec. 21. 27 Uo. Napló. 1848. dec. 22. 132