Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

GYŐR 1848/49-ES ESEMÉNYEI EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN A közelmúltban véletlen vásárlás folytán került a Győri Állami Levéltár tulajdonába egy eddig ismeretlen Diarium, melynek naplószerű lapjai a magáncélra szolgáló feljegyzések százai között a szabadságharc sorsdöntő időszakának helyi vonatkozású mozzanatait is megörökítik. A napló írójának személyét homály fedi, de a papírra vetett s rossz magyarsággal szövegezett közlésekből annyi kideríthető, hogy az értékes kötet valamelyik jó módban élt, valószínűleg osztrák, vagy német eredetű polgárcsalád hagyatékából származik. A vagyonukhoz, kényelmükhöz görcsösen ragaszkodó dúsgazdagok szemszögéből megítélt helyzetváltozások ecsetelései társadalom- és kortörténeti szempontból rendkívül jellegzetesek. Részleges publikációjuk azonban e szempontokon túlmenőleg azért is indokoltnak látszik, mivel az események vázolása közben a szerző helyenkint olyan epizódokról is beszámol, amelyekről az egyéb források másképpen, vagy egyáltalában nem tesznek említést. A folyamatos naponkénti bevezetések tulajdonképpen 1847. december 1-vel kezdődnek, de ezek túlnyomórészt háztartási és gazdasági jellegű észrevételeket tartalmaznak. Az olasz és francia forradalom híreit regisztráló feljegyzések már érdekesebbek. Hangjukból a spekuláns üzletember (illetve élettársának) fokozódó aggodalma csendül ki, aki a váratlan fejlemények kihatásaiban elsősorban a saját hasznának veszélyeztetését látja. És nem is alaptalanul, mert az európai revolúciós hullám megindulása a tőzsdepapirok áresésével párhuzamosan egyre rosszabbodó piaci helyzetet teremtett a Habsburg-birodalom területén is. A bécsi forradalom kitörése még jobban rémületbe ejtette a vagyonos osztály tagjait, amint azt a március 14-én kelt naplósorok is tanúsítják: „Bú az egész élet, még most is félni kell a revoluciótól, hogy ki ne üssön. Isten mentsen! Metternich megszökött Bécsből, a nyári palotáját összerombolták; Albert herceget letették, így ment véghez az egész dühöngés, de még nincs vége."

1 A császárvárosból érkező másnapi hírek is természetesen órák alatt elterjedtek a megyeszékhelyen s mialatt a pesti ifjúság az örökké emlékezetes március 15-i napon a Nemzeti Múzeum elé vonult és a börtönéből kiszabadított Táncsics Mihály kocsiját diadalmenetben húzta végig a fellobogózott főváros utcáin, a nemzeti mozgalom helyi vezérei, Lukács Sándor és Kovács Pál dr. a zsúfolásig megtelt piactéren ismertették a pozsonyi országgyűlésen elért nagyszerű eredményeket. Délutánra pedig népgyűlést hívtak össze, hogy a forradalmi vívmányok jelentőségének méltatása mellett tájékoztatást nyújtsanak a várható további lépésekről. Az események hatása alatt a város lakossága két táborra 1 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. márc. 14. 125