Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

szakadt: az egyik részen — s ez volt a tekintélyesebb — állott a nemzeti függetlenségért, szabadságért rajongó ifjúság és a jogaiért harcoló nép, a másik részen pedig a polgárságnak az a rétege, amely jó dolgában keveset törődött a külvilág bajaival s részvétlenségében az egész megmozdulást inkább oktalanságnak tartotta. Ez a felfogás érződik ki a Diarium kusza mondataiból is, ha a március idusáról szóló feljegyzéseket olvassuk: „Haza jöttünk a szőlőből, sok ezer ember állt a piacon, mi dolog mondván, a Lukács olvassa a népnek az ország gyűlése terveit, a deákság honi pántlikákat kötözött frákjaira és illuminációt akar a Kossuthnak Győrben csináltatni az emberekkel; nem tudom létre jön-e, vagy sem, majd meglátjuk, mit tentálnak az emberek."

2 Ugyanaz nap estéről pedig a következőket írja a szerző: „Este az egész város ki volt világítva, az egész város talpon van, annyi nép soha együtt nem volt, fáklyás zene és sok polgár maga vitte, ketten prédikáltak, a nép éljent kiáltott, a századik ember sem tudta, mire való ez és nem is tudják még most se, a pór nép azt kiáltozta, nem szabad porciót fizetnünk, szabad emberek vagyunk, vámot sem kell adni a parasztnak, éljen a szabadság és ilyes mindenféle beszéd forog a nép között; élénk Győr városa, csak úgy kevereg a nép, mindenfelé pántlikákat kötöznek magukra, még a mesterlegények is és csoportosulnak, különösen a deákság, még a gyerekek is, csak a revoluciókat emlegetik és firkálják a falakra." A további fejlemények lokális vonatkozásairól írt rövid megjegyzések is figyelemre méltóak a forgalmas város vérkeringését szabályozó kalmár-réteg korszemléletének megismerése tekintetéből. Amíg az országgyűlés küldöttsége Bécsben tárgyalt és az udvari konferencia, majd maga a király is elfogadta a legfontosabb követeléseket, a rend és közbiztonság megóvása érdekében Győrött is megalakult a polgárőrség a hazafias érzelmű lakosság és tanuló ifjúság soraiból. A naplóvezető azonban ezekre és a velük kapcsolatos fontos eseményekre nem tér ki, illetve önző módon hol ironikusan („Éljen az Egyenlőség! ez a jelszó, nincs többé nemes ember, nem mondhatja, hogy nem fizetek, mert fizetnie kell neki, tudja Isten még mi lesz a vége")

3 hol túlzott aggodalommal, de a színvallás szempontjából következetes tartózkodással tesz róluk említést. A vagyonos polgárságnak a nemesi osztállyal szemben táplált ellenszenve régi keletű, hiszen tekintélyét és befolyását legtöbbször csak féktelen pénzhalmozásával tudta a kiváltságosok irányában éreztetni. Őszinte kárörömének sorozatos megnyilatkozásai eszerint nem meglepőek, mint ahogyan a félelemérzet szülte rémlátások („Hallottuk, hogy Mosonban is meg van a revolució, hogy gyújtogatnának és Óvárott a téren két kerekes malom égne, a katonaságnak el kellett menni segítségül, Isten segélj meg bennünket!")

4 is a minden változástól irtózó nyerészkedési hajlamának voltak a természetes következményei. Az események közben Győrött és megyeszerte tovább zajlottak. Az egyesült polgári őrsereg külön rendszabályok alapján látta el szolgálatát

5 és feladatainak megkönnyítése, valamint általában az ügyek egységes intézése céljából megalakult a haza védelmét rendező Megyei és Városi Vegyes Bizottmány.

6 A március 21-re hirdetett megyegyűléssel kapcsolatosan mindkettőnek akadt elég dolga, sőt a szervezkedés alatt levő nemzetőrség is fegyveres őrjáratokkal bizto2 Uo. Napló. 1848. márc. 15. 3 Uo. Napló. 1848. márc. 18. 4 Uo. Napló. 1848. márc. 20. 5 GYÁL Nyomtatvány-gyűjtemény. 1848. márc. 20. (Polgári őrsereg rendszabályai.) 6 Uo. 1848. márc. 20. (Rendkívüli hirdetés.) 126