Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Balázs Péter: „A magyar Marseille”

A győri képviselők közül az országgyűlésen Lukács Sándor és Kálóczy Lajos játszottak kiemelkedő szerepet. Érdemes röviden erről is megemlékeznünk. Lukács Sándor a megbízólevelek megvizsgálására alakított VII. osztály előadója volt. Ezt a tisztét — jó értelemben vett — pártos forradalmisággal látta el, s nagy része volt abban, hogy egyrészt a ház a konzervatív Balogh Kornél mandátumát kétszer is megsenimisítette,

31 másrészt Halász Boldizsárnak, a dabasi kerület radikális képviselőjének mandátumát megerősítette. Ez utóbbi esetben a választás érvényességét megtámadó vádakat (pl. a választók összeírása nem történt helyesen, mert „sok cselédek is beirattak" — a nép lelkesítő beszédekkel buzdíttatott — Halász a nép terhei könnyítésének és szabadsága apostolának hirdettetett... — egy választó egy papot vízzel leöntvén, ez által a vallás sértetett meg ... stb.) Lukács javaslatára a képviselőház nem tartja elegendőknek a választás érvénytelenítésére s Halász Boldizsár megbízólevelét megerősíti.

32 Különös jelentősége van Kálóczy Lajos azon felszólalásának, amelyet a házszabály 59. és 60. pontjának vitájában tartott. A tervezet azt mondta volna ki, hogy az elnök a tárgyalást bezártnak nyilváníthatja, ha azt legalább 10 tag indítványozza s a többség az indítványt jóváhagyja. Ez a tervezet — az adott helyzetben — a radikálisok ellen irányult, akiket kezdetben Kossuth maga is törpe kisebbségnek nevezett, nem sejtvén még akkor, hogy éppen ez a kisebbség lesz a későbbiek folyamán a nemzeti érdekekért folytatott harcban a legkövetkezetesebb, megalkuvás nélküli támogatója.

33 Ezen kisebbség szólásszabadságának biztosítása tehát a haladás szolgálatában állott. Kálóczy felszólalásában többek között a következőket mondja: „...nem tudok megbarátkozni a 59-ik és 60-ik ponttal; mert ez által a bőbeszédeknek végetvetünk ugyan, de elnyomjuk általa a kevesebbség véleményének nyilvánítását. Szokjuk meg a kevesebbséget nem úgy tekinteni, mint saját tulajdon önérdekeit védelmező és azért harcoló testet, hanem szokjuk meg a kevesebbséget ugy nézni, mint a jövendőnek előharcosát; és ezen nézetből veszem le kalapomat a kevesebbség előtt, s nem kívánom, hogy ez nyilatkozatától elüttessék. Uraim! azt hiszem, ha mi itt a tanácskozás közben 10 tagnak indítványára a többség által kimondhatóvá tesszük, hogy a kevesebbség ne nyilatkozhassék, akkor ezen térről a minoritást olyan térre fogjuk szorítani, melynek eredménye nem lesz üdvös. Én tehát meg vagyok győződve, hogy nem szabad a minoritásnak nyilatkozatát akármi által is elfojtani, mert nem szabad zsarnokságot és elnyomást gyakorolni..." Hasonló értelemben szólalt fel Kállay Ödön és Szemere Bertalan is, s ennek értelmében az 59. és 60. pontot a házszabályokból kihagyták.

34 Szeptember 4-én Kossuth javaslatára az országgyűlés elhatározta, hogy kiáltványban ismerteti Európával és a magyar néppel az ország helyzetét, továbbá küldöttséget meneszt a királyhoz, hogy jöjjön Magyarországra, biztosítsa a magyar nép alkotmányát, s támogassa a törvényhozást munkájában. A küldöttség bécsi útja nem járt eredménnyel, sőt a király dícsérőlevelet küldött Jellachichnak, aki szept. 11-én seregével átkelt a Dráván. A két kiáltvány kiadása azonban egyre csak halasztást szenvedett. 31 K 1848. VII. 7. és VIII. 7. 32 K 1848. VII. 7. 33 Beér—Csizmadia, Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. (Budapest, 1954) 19. 34 K 1848. VII. 17. 121