Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Balázs Péter: „A magyar Marseille”

Kálóczy Lajos szeptember 14-én sürgeti az Európa népeihez intézendő kiáltvány azonnali elkészítését. A kocka már el van vetve, további tétovázásnak nincs helye. „Én is azon véleményben vagyok, hogy miután a ház határozatot hozott, most következetesnek kell lennie és sürgetnie, hogy a manifestum, melynek kidolgozásával egy választmányt megbizott, minél előbb elkészíttessék. Emlékeztetem a házat arra, mi történt legközelebb Bécsben. A leggyalázatosabb botrány, mely egy nemzeten elkövetkezhetik; a küldöttségnek u. i. el volt tiltva a királyhoz oly szavakat intézni, minőket akart, s kellett volna is. De már most senki nem fog kényszerithetni, hogy azon proclamatioban, melyet Európa népeihez fogunk intézni, e vagy ama kitételt használjuk; hanem szólni fogunk benne úgy, mint egy nemzethez illik, annyival is inkább, mert már erre nézve a határozat meg is hozatott ugy, mint a nemzethez illett. Engem ezen akaratomtól nem tántoríthat el elnök ur azon észrevétele, miszerint azon Denkschrift, vagy nem tudom mi névvel nevezendő gyalázatos irat hetekig készíttetett; mert mellettünk van az igazság, azok mellett pedig a jogtalanság és cudarság; s így természetes, miszerint szükségük volt hetekre, hogy valamely, csak színleg is megállható argumentumokat felhozhassanak: mig nekünk itt, kik mellet az igazság szól, néhány perc is elégséges: arra, hogy kimondhassuk Európa színe előtt, mennyire törekszik a reactió szabadságunkat letiporni. Egyébiránt, ha, mint az elnök ur emiitette, változnának a körülmények: könnyű lesz az emiitett proclamatioban is változásokat tenni; hanem kívánom, hogy a proclamatio készítésével megbizott választmány tagjai innen azonnal távozzanak, s a proclamatiot elkészítvén, még ezen ülésben bemutassák.

35 A szept. 18-i ülésen Lukács Sándor a nemzethez intézendő kiáltvány kiadását sürgeti. Felszólalása drámai hangú vádbeszéd az országgyűlés ingadozó és megalkuvó tagjai ellen. „Különbséget teszek az Európához és a nemzethez intézendő proclamatiók közt. Midőn a ház elhatározta, hogy Európához proclamatio készittessék, akkor azt mondta, hogy a dolgok fejleményére várakozni kell. Jól van, tessék várakozni hetekig, holnapokig, de hogy a nemzethez intézendő proclamatioval egy óráig sem lehet várni, az tény. Szégyen-gyalázat, hogy Jellachich a magyarországhozi proclamációval megelőzött bennünket, miszerint ő mondja ki, hogy ő a király nevében jön, a nép szabadságát nem akarja elnyomni, hanem erősíteni. Ezáltal azon tiszta és igazságos tért, melyet a nép előtt a törvényhozásnak kellett volna elfoglalni, kibocsátottuk kezünkből s nem tudom, lesz-e hatalmunkban megfogni a gyeplőt ott, hol megfogni kellett volna, hogy e nemzetgyűlés iránt bizalom legyen. Megvallom, a legnagyobb elszomorodással mint magán ember és mint képviselő szólok a tisztelt ház előtt, mikor látom, hogy a reactio minden oldalában a hazának legkevesebb retorsioval találkozik; s midőn látom, hogy a reactio minden oldalában a hazának mindég cselekszik, a törvényhozás pedig ellene a legkevesebbé cselekszik, megvallom, akár a ministerium részéről, akár a ház hidegsége vagy hanyagsága részéről történik, ez oly veszedelmes lépés, de mondhatom nemzet elleni bün, mely a nemzetnek sirját fogja megásni. Azért indítványozom, hogy a nemzethez intézendő proclamataioval, melyben Jellachichnak gazsága és a camarilla minden incitatioinak kifejtése foglaltassék, egy óráig se késsünk, és azt az ország minden vidékén millió példányban kell szétosztani, mert másképp, mikor e részben 35 K 1848. IX. 16. 122