Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Balázs Péter: „A magyar Marseille”
az új szabadságot, mely most a tietéké, mint nemzeti őrseregi fővezér, kétezer emberrel őriztem .. , 15 Április 8-án este 7 óra tájban hajóval 600 győri nemzetőr érkezik Pozsonyba, hogy részt vegyen a törvények szentesítésén. A zenekaruk hangjai mellett felvonuló győrieket a nép lelkesen fogadja, sőt Zichy Ottó a bécsi polgárőrségtől zászlót is kap ajándékul. A győriek április 12-ig maradnak Pozsonyban. M A császári ügyész vádirata ezzel a felvonulással kapcsolatban a következőket mondja: „Purgly Sándor közre munkálásával az izgató Kálóczy Lajos, Lukáts Sándor, Zichy Ottó s a többiek egyetértésével eszközölte a győri polgárságnak Pozsonyba fegyveres fellazítását és szerezte Győrnek azon forradalmi nevezetet: Kis Marseille." 11 Ezekben a napokban még együtt harcolt az egész győri polgárság. A Pozsonyba felvonult polgárőrség tagjai nagyobbrészt éppen a tehetősebb polgárok közül kerültek ki. A feudális kötöttségek, a nemesi kiváltságok felszámolása, a gyarmati függés megszüntetése a vagyonos osztályok érdeke is volt. így pl. már évek óta folyt a küzdelem a városok országgyűlési képviseletének rendezéséért. A győri gabonakereskedők már a szabadságharc előtt kezdeményezték egy magyar hajózási vállalat megalapítását, hogy ne legyenek az osztrák hajózási társaságnak kiszolgáltatva. Joggal várták, hogy egy központi magyar kormány a közlekedés és ipar fellendítésén, a magyar kultúra felvirágoztatásán hathatósan fog munkálkodni. Ezért a márciusi vívmányokat a győri polgárság úgyszólván osztatlan lelkesedéssel fogadta. Ez az egység azonban rövidesen megbomlik. A 48-as törvények szentesítése után a győri radikálisok legfőbb igyekezete arra irányul, hogy felvilágosítsák a népet az elért vívmányok jelentőségéről, igazi értelméről és a küszöbön álló választásokat előkészítsék. A radikálisok nem akarják többé a konzervatív eszmék megyei képviselőit ültetni az országgyűlésbe, de a város vezetőségét is saját embereikkel akarják felfrissíteni. Ugyanakkor — különösen a parasztság helyzetének könnyítése érdekében — tovább akarják fejleszteni az eddig elért vívmányokat is. Ezen törekvéseik kiélezik harcukat a konzervatívokkal, de fellángol a küzdelem a városi nagypolgársággal és az eddig politikai jogokat élvező s az alsóbb néposztályoktól magukat élesen elhatároló középrétegekkel is. A radikálisok ebben a politikai harcban a céhek szegényebb tagjaira (legények s az ezekkel egysorban tengődő, egyedül dolgozó mesterek, elsősorban a csizmadia céh tagjai), a napszámból és alkalmi munkából tengődök népes csoportjára, az akadémiai ifjúságra, vidéken pedig a felszabadult jobbágyság nagyobb részére és a szegődményesekre, vagyis azokra a parasztokra támaszkodnak, akik a jobbágyfelszabadítással még semmit sem nyertek, de sorsuk megjavítását várják és követelik. A mozgalom szervezői rendszeres összejöveteleket tartanak Purgly Sándor ügyvéd házában. Zánthó Mihály már idézett vádirata szerint Purgly Sándor „ ... mint előkelő gazdag és túlzó elvű ember, a hasonló elvű fiatal embereket magánál vendégelvén, azoknak öszve jövetelre s tanácskozásokra helyet és 15 GYÁL Városi It. Acta diaetalia 118. Sajtó eránti jelentések 21. sz. 16 Pozsony város levéltára 241 leltári sz. Annalen von Pressburg 1842—1848. 4. k. 49—59. 17 Zánthó naplója 34. sz. 116
