Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Filep Antal: Győr XVIII. századi településtörténetéhez

kat és gyermekeket is hallunk emlegetni. Bár adataink nem túl bőségesek, de ennyit merészség nélkül, biztonsággal állíthatunk. Néprajzi, településtörténeti irodalmunk segítségével is alátámaszthatjuk megállapításainkat, feltevéseinket, sőt ezen a nyomon távolabbi összefüggéseket is kereshetünk. A magyar néprajzi kutatás érdeklődése már régen ráterelődött az ún. kertes-, megosztott, vagy más néven kétbeltelkű teleoülésekre. Régebben a kertes település, kertes város szakkifejezést használták. A jelenség felfedezője Györffy István v'olt, aki az előző kutatók ráhibázott sejtései, a maga helyszíni gyűjtései és levéltári feltárásai alapján 1926-ban két alapvető tanulmányában leírta és megfogalmazta e típust.

27 Tanulmányait követően a kérdéssel sokan foglalkoztak. Később Györffy István tanítványai kutatásaik kiszélesítésével szinte iskolát teremtettek. A felfedezés biznyos módszertani gazdagodást hozott. A kutatások eleinte az Alföld területét érintették. Később más területeken is eredményes vizsgálatokat végeztek. Kiderült, hogy a megosztott települések egy újabb típusa a Dunántúlon is megtalálható.

28 A 30-as évek végén Fél Edit kutatásai révén először kerültek felszínre adatok az északi népterületünkön előforduló megosztott településekről.

29 A felszabadulás utáni néprajzi kutatások között is szerepel a kétbeltelkű települések vizsgálata, méghozzá nagyon jelentős súllyal. Különösen Tálasi István professzor két tanítványa Hofer Tamás, Füzes Endre foglalkoztak bővebben e kérdéssel. Füzes Endre a Mecsek vidékének idevágó településeit tekintette át.

30 Hofer Tamás cikkeiben részben új területek vizsgálatáról számolt be, részben a régebben már megvizsgált jelenségek ismertetéseit egészítette ki újabb gyűjtéseivel. Nagy jelentőségű, hogy igyekezett a megosztott településeink európai kapcsolataira fényt deríteni.

31 Különösen örvendetes, hogy legutóbbi tanulmányában már a Kisalföld településeinek ilyen természetű vizsgálatát is felvetette.

32 Dolgozataiban különkülön, de együttvéve is a magyar kertes, megosztott települések egész irodalmát filológiai pontossággal összegezte. A további részletadatokat az érdeklődők tehát az előbb jelzett helyeken megtalálhatják. Az imént ismertetett művek alapján összefoglalólag kiemelném e települési rendszer egy-két jellemző sajátságát. Az alföldi települések belső negyedei két részre oszlottak. Az egyik részen a lakóépületek álltak, a másikon az állattartás és a takarmánytárolás építményei csoportosultak. Ez utóbbi helyet kertnek, ólaskertnek, akolkertnek, szálláskertnek nevezték. Ezek az elnevezések bizonyít27 Györffy I., Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése. NÉ (1926) 105—136. Klny (Bpest, 1927) 36.; Hajdúböszörmény települése. FE (1926) 177—210. Klny. (Szeged, 1927) 36. A fenti tanulmányokat a szerző egyéb, részben a témánkhoz kapcsolódó közleményeivel együtt újra megjelentették a Magyar nép magyar föld, Magyar falu magyar ház (Szerk. Györffy György, Bpest, 1942., ill. Bpest, 1943.) című gyűjteményes munkában. A részletes felsorolást emiatt mellőzöm. 28 Seemayer V., Pajtáskertek Nemespátrón (Somogy megye) NÉ (1934) 65—81., (1935) 36—45. 29 Fél E., Néprajzi adatok Örhalomból (Nógrád megye) NÉ (1938) 73—85. 30 Füzes E., Adatok a mecseki megosztott településekhez. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1956. (Pécs, 1956) 82—103. 31 Hofer T., Déldunántúl településformáinak történetéhez. Ethn. (1955) 125—186.; Hajdúböszörményi földművesek karámja. (Az alföldi „mezei életmód" és az alföldi településformák kérdéséhez Ethn. (1956) 483—518.; Csűrök és istállók a falun kívül. Ethn. (1957) 377—424. 32 Hofer T., A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez. Műveltség és hagyomány. Szerk. Gunda Béla, (Bpest, 1960) 331—350. 105