Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Timaffy László: Nagycsaládi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében

az „öreg Szalay Mihál molnár mester", akit 1859-ben temettek el az új temetőbe, s ezzel a máig tartó családi temetkezés alapja lett. (III. 1.) Eléje fia került, Sz. József (III. 2, Î1870), melléje a menye, Sz-né, Jursics Rozália (III. 3, 11904), majd az unokája, Sz. Tamás (III. 4, l918). Ezután új sorban a másik fia következik, akit szintén „öreg" Sz, János néven jelöltek meg a sírkövön (III. 5, |1871). Ö volt tehát a következő családfő, aki már felhagyott a molnársággal és a mai gazdacsalád alapját vetette meg. Ezért jelölték őt is „öreg" jelzővel, bár fiatalabb volt, mint bátyja (III. 2), aki a molnár mesterséget folytatta. Ez a család is három első nemzedékében nagycsaládi életformában élt, s a mai családfő nagyszülei lettek először „a maguk uraivá". Mellette felesége nyugszik, Meleg Anna (III. 6, |1871). A sorban következik testvére, Sz. Pál (III. 7, |1882) és felesége (násza), Balogh Anna (III. 8, 1890), majd a fia, Sz. Tamás (III. 9, 1888) és neje, Sz, Krisztina (III. 10, 1888). Üj sorban a második fia (unoka) nyugszik, Sz, András (III. 11, 1896) feleségével, Sz. Ágnessel (III. 12, 1924). Melléjük jobbról, kicsit kiugróan új sír került, a dédunokáé, Virág Andrásné, Sz. Rozália (III. 13, 1937). A másik oldalon az unokák sora folytatódik: Sz. János (III. 14, 1890) és felesége (III. 15, 1892). Mellettük fiúk (dédunoka) Sz. Antal (III. 16, 1926) nyugszik feleségével, Sz, Etellel (III. 17, 1936). Az ötödik sor a dédunokáké. Jursics Gyuláné, Sz, Mária (III. 18, 1956), Sz. Gézáné, Sz, Anna (III. 19, 1932), Nagy Jánosné, Sz. Magda (III. 20, 1934), Sz. Tamás (III. 21, 1938) és neje, Sz. Ágnes (III. 22, 1952). A ma élő ötödik nemzedék (ükunoka szintén ide kívánkozik temetkezni, bár ez majd csak rátemetéssel lehetséges, mivel a sorok már egészen körülveszik a családi sírcsoportot. Egészen különálló a temető déli szélén a Varga—Szalay nagycsalád egysoros temetkezése. Ez a tekintélyes sor tulajdonképpen két nagycsalád összeházasodásából keletkezett. Még a múlt század derekán mindkét család férfitagjai feleségül vették a két család leányait, hogy így a birtok együtt maradhasson. Közösen is kezelték a vagyont a századfordulóig, s csak ezután „különültek szét". De együvétemetkezésük a mai napig tart. A két régi családfőt a sor közepe táján találjuk, „öreg" Szalay József (IV. 1, |1871) és felesége, Kaszás Terézia (IV. 2, 11875, majd tőlük kelet felé, kissé távolabb „öreg" Varga Antal (IV. 3, |1878) és neje, Szarva Katalin (IV. 4, 1886). Tőlük jobbra temetkeztek az oldalági családtagok, balra pedig az egyenes leszármazottak, egy sorban az elhalálozás ideje szerint. A családi sírcsoportban sógori ,unokatestvéri viszonyban levőket is találunk, „messzebbi" rokonokat, akiket a tekintélyes nagycsalád vonzott magához. A IV. 5-sír V. Jánosé (1901). A családfő gyermeke volt, s itt nyugszik rátemetve unokája, V. Gyula is (IV. 6, 1923). A másik oldalon a családfő testvére, id. V. György nyugszik (IV. 7, 1898) feleségével, Sz. Erzsébettel (IV. 8, 1879), majd sógora, id. Szarva János (IV. 9, 1881) feleségével, V. Katalinnal (IV. 10, 1898) és fiával, ifj. Sz. Jánossal (IV. 11. 1896). A másik családfő (IV. 1) mellett fia, Sz, József fekszik (IV. 12) feleségével, V. Máriával (IV. 13, 1903) és két gyermekével (nevük olvashatatlan, IV. 14, 15). Ezután lánya következik, V. Jánosné, Sz. Rozália (IV. 16, 1911), fiával, V. Gyulával (unoka) együtt (IV. 17, 1919). A családfő másik oldalán testvére, id. Sz. János nyugszik (IV. 18, 1873) feleségével, Szűcs Katalinnal (IV. 19, 1886). A sort a harmadik nemzedék sírjai kötik össze és szegélyezik mindkét szélén. Sz. István (IV. 20, 1921) és felesége, V. Margit (IV. 21, 1927), Tilay István 172