Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Timaffy László: Nagycsaládi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében

(IV. 22, 1942) és felesége, Sz. Emilia (IV. 23, 1938). Sz. Lujza (IV. 24, 1928), V. Alajos (IV. 25, 1933) és felesége, Borsodi Brigitta (IV. 26, 1939). Mellettük két üres hely van, ma élő gyermekeik számára, Vilmosnak és Marcellának. A sor másik végén Sz. Ferenc nyugszik (IV. 27, 1934) feleségével, Németh Terézzel (IV. 28, 1948) és fiukkal ifj. Sz, Ferenccel (IV. 29, 1948). A ma élő családtagok szintén ide kívánkoznak temetkezni, részben az üres helyekre, részben rátemetéssel. Kisebb, egy-egy nemzedékre terjedő családi sírcsoportot többet is találhatunk a kunszigeti temetőben, amelyek a nagycsaládi rendszer felbomlását mutatják a cikolaszigeti példákhoz hasonlóan. Ezekkel most nem foglalkozom. Inkább egy-két érdekes szempontra mutatok még rá a temető vizsgálatával kapcsolatban. A most tárgyalt régi nagycsaládok tagjai közül több a rendes sorokban nyugszik, távol a családi sírcsoporttól. Ennek magyarázatát adatközlőim két dologban látják. Egyrészt azok kerültek ki a „sorba", akik életükben rokonságukkal haragot tartottak és így nem kívánkoztak közéjük, vagy a családtagok nem kívánták a közösségbe őket. Másrészt pedig egyéb nehézség is adódott. Voltak időnként olyan papjai a falunak, akik ,,a halálban mindenki egyenlő"elve alapján mindenkit sorba temettek el a halálozás sorrendjében. Külön fizetni kellett azért, ha valaki nem akart sorba temetkezni. Volt azonban olyan pap, aki még pénzért sem engedte a kivételes temetkezést. így akadtak, akik kiszorultak a családi sírcsoportból. —„Sokat köllött küzkönni érte, de mink mindig ragaszkodtunk őseinkhöz" — mondják. Érdekes megfigyelnünk, hogy a négy családi sírcsoportban mindegyik család tagjait megtaláljuk a másikakéban. Egymásközt házasodtak és a vők. vagy menyek ahhoz a családhoz temetkeztek, amelyik körében éltek, vagy amelyik akkor tekintélyesebb volt. Kisgyermekeket nem temettek a családi sírcsoportba. A gyermeksírok együtt sorakoznak a temető délnyugati részében. Csak a legény, vagy leánysorban elhalt gyermekeket temették már a család tagjai közé. A nagycsaládi életforma hagyományát őrzik a sírfeliratok is. Az ős-családfőt, aki köré temetkeztek, mindenütt „öreg" jelzővel illetik. Ez a tekintélyt jelentő jelző a népnyelvben többhelyütt megmaradt, pl. a Duna fő ágának elnevezésében, az „öreg-Duná"-ban, s ugyanígy a számadót is ,,öreg-pásztor"-nak nevezik. Az „öreg" családfő testvérét, vagy fiát id.-idősb, unokáját ifj.-ifjabb jelzővel illetik. A családi sírcsoportok elhelyezkedése ugyancsak érdekes összehasonlításra ad alkalmat. Az „öreg" családfő sírja magányos, s mintegy belőle legyezőszerűen terjednek szét a sírok. így formájukban mintegy megőrizték kicsiben a honfoglaló magyar köznép temetőinek legyezőszerűen szétnyíló alakját.

16 De a IV. sírcsoport egysoros temetkezésére is találunk példát honfoglaló őseink középrétegbeli temetőiben.

17 Érdemes megfigyelnünk, hogy a csallóközi nemes községből kirajzott Cikolaszigeten túlnyomó a feltárt honfoglaláskori középrétegbeli temetőkhöz 16 Szőke B., i. m. 38. 17 László Gy., i. m. Nagycsaládi fejezet. 173