Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Jenei Ferenc: Egy győri rab-asszony a török világban

EGY GYŐRI RAB-ASSZONY A TÖRÖK VILÁGBAN A régi győri házak történetét kutatva megismerkedtem nemcsak a házak múltjával, hanem tulajdonosaik, lakóik múltjával is. Érdekes embersorsok, családok és nemzedékek története kavargott előttem, mikor a kövekből és levéltári adatokból a házak múltját felidéztem. Kevés ház van azonban a győri házak között, amelyek lakóiról olyan sokat tudnánk, mint az Alkotmány utca 17. számú ún. „Angarano-ház." Tulajdonosai között volt iparos, kereskedő, polgár, előkelő megyei, vagy állami tisztviselő, kardjával mágnássá lett katona, vagy mágnás püspök, mind olyan, kinek életútját érdemes felidézni. A házat 1589-ben megszerző Angarano Lajos fia, Angarano Márton Győr megye szolgabírája volt. 1638-ban halt meg. özvegye Balásffy Erzsébet Győrött élt, míg fia Angarano Tamás feleségül vette Bornemisza István pozsonyi királyi főpostamester leányát Zsuzsannát és a század közepén örökölte apósa hivatalát, maga is főpostamester lett. Az 1640-es évek elején Balásffy Erzsébet egyik, a győri vár körül ólálkodó török portya fogságába esett és Székesfehérvárra vitték. Amint ez akkor szokásban volt, a török sarcot követelt érte, aminek ellenében visszaadta volna szabadságát. Takáts Sándor kutatásai nyomán ma már világos képünk van a török raboskodás nemzetpusztító veszedelméről. A békés időben gyanútlanul utazó, vagy a várak védelmet nyújtó falai közül mezőgazdasági munkára kimerészkedő lakosság állandó veszedelemben volt a portyák miatt, amelyekkel a török rajtuk ütött és kíméletlenül fogságba hurcolta őket. Vége-hossza nincs emiatt a panaszoknak Győrött sem, mert a török a hatalmas várfalak alól is elhurcolta az embereket. A rabságba jutottak sorsa keserves volt. Minél előkelőbb vagyonos családból származtak, annál magasabb volt a sarc, a váltságdíj, amelyeket a török értük követelt. Számtalan családunk tönkre ment azon, hogy a rabságbaj utottakat kiváltották. Szokásban volt az, hogy a rabokat, a többi rab kezessége mellett szabadon bocsátották, hogy kiváltásukat sürgessék, a sarc megfizetését szorgalmazzák.

1 Balásffy Erzsébetet, rabságba kerülve Székesfehérvárra vitték. Természetesen a török megtudva azt, hogy előkelő, vagyonos rokonsága van, nagy összegben, 1000 forintban állapította meg sarcát. Angarano Tamás Batthyány Ádám dunántúli főkapitányt kérte meg, hogy édesanyja kiszabadításának ügyét vegye 1 Ráth K., A Győr vármegyei hódoltságról. MTT (1860) 1-159. - Takáts S., Rajzok a török világból. I. (Bp. 1915) 160-303. 53