Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)
Gáborján Alice: Győri lábbeli alakú kerámia edény
elő. Ezek alapján XVI. századi patkó használata magyar lábbelire feltételezhető, de még nem mondható ki bizonyosan. A talp sarki és fejrészén pitykedíszítés vagy erősítés látszik (4. ábra). E kis agyaggalacsinokat — amelyeket a sarkon háromszög, a fejrészen kettős bekarcolt vonallal is jelzett szilvamagalakú idomban helyeztek el a talpon, — rézből készült és erősítés vagy díszítés céljából alkalmazott pitykék másainak tartjuk, — úgy amint az a szolnoki és egri XVI. századi török ásatási talpak túlnyomó részén látható. 24 Teljes felületén ilyen pityk ékkel elborított talpat láttam a moszkvai Történeti Múzeumban egy XIV. századi novgorodi csizmán. 25 A Magyarországról előkerült szolnoki és egri — valamint a győri talpon levő pitykék elhelyezése formailag igen hasonlít egymásra. Árnyalatnyi különbség köztük csupán annyi, hogy a szolnoki és egri talpak sarokrészén egy vagy négy pityke látható, míg a győrién három, — s hogy a szolnoki és egri talpak fejrészén a pitykékkel formált szilvamag idom a boka félé nyitott, befejezetlen, — míg a győri talpon ez az idom zárt. E kis eltérés mellett sem lehet azonban vitás a győri pitykék igen közeli kapcsolata a szolnoki és egri talpakon levőkkel. Formailag talán legjellegzetesebb vonása a győri lábbelinek a fej erős ejtettsége a sarok szintjéhez viszonyítva, — amely ejtettség akkor is fennáll, ha a szolnoki és egri analógiák mintájára a patkót kissé magasított vassaroknak tételezzük fel. A fej ejtettsége igen pregnáns vonása múlt századi paraszti lábbelijeink korai darabjainak is (8—<10. ábra). Ez a sajátosság a régies típusok, régies példányok meghatározásának igen fontos szempontja volt a Néprajzi Múzeum múlt századi csizmaanyagában (11. ábra). 26 XVI—XVII. századi magyar ábrázolásokon is határozottan felismerhető a fejnek ez az ejtettsége (12—16. ábra). S ami még érdekesebb, keleti ábrázolásokon is megtalálható ez a furcsa sajátosság (17—21. ábra). A múlt századi oldaltvarrott szárú paraszti lábbeliknél a ványolás kezdetlegességére gondoltunk. A fej ejtettsége valóban a századforduló felé kezd szűnni, amikor általánosabbá válik a kézi ványológépek, illetve a gyári ványolás alkalmazása. összefoglalva a győri lábbelialakú kerámiával kapcsolatban e pillanatig elmondhatókat, meg kell állapítani, hogy az időben és térben messzebbre és közelebbre mutató különböző szempontok nem annyira az előállítási hely és a készítési idő pontos meghatározását tették lehetővé, mint inkább felvetődött problematikájukban azokra a nyugati és keleti, helyi hagyományok és távolabbi területek közötti kapcsolatok megismerésének fontosságára mutatnak rá, amelyeknek összhatásaképpen a magyarság kultúrája, s ezen belül öltözködése is kialakult. A győri kerámia olyan jegyei, mint a tölcséresen szélesedő szártető, valamint a boka alatt is húzódó párhuzamos vonalból álló motívum, — időben meszsze visszafelé, helyileg azonban esetleg azonos területre látszanak mutatni. 27 Kérdés, hogy ilyen nagy időbeli távolság mellett a formai egyezés csak puszta véletlen-e. Vagy Forrer véleményét, — amely szerint a görög-római korszakban a 24 Ethn. 1957. ív. 544-545, 1. c. és 4. b. ábra. 25 Uo. 555. 26 NÉ (1959) 205—283. Lásd „A Néprajzi Múzeum lábbeíigyűjtrménye. I. Csizmák." című dolgozatom ábráit. 27 Lásd a 3. sz. jegyzetet.
