Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Filep Antal: A gabonatárolás egy régi eszköze a Szigetközből

csak faszeget, helyi néven „facsapot" használtak. A hombár szerkezetileg két egymástól független főrészből áll: a ládarészből és a koporsófödélre emlékeztető tetőből. A ládarész szerkezeti fő eleme a négy sarkon elhelyezett jellemző módon trapezoid keresztmetszetű hasáb, láb. Mérete 140X65X45 mm. Ezeken, két szomszédos oldalon 13 mm széles és 40 mm mély hornyolást vágtak. (4. ábra) Ezekbe illeszkednek az oldaldeszkák. A legalsó oldaldeszkákat (a technikából következően törvényszerű) úgy faragták ki. hogy belső oldalukon 20—25 mm vastag perem legyen (5a ábra). A perem felső szélénél a belső oldalról alul ezeket is hornyolták, hogy a hombár fenékdeszkázatának hézagmetes illeszkedéssel biztosítsanak helyet. A ládarész vázát statikailag tehát a négy sarokhasáb, láb és a négy alsó hornyolt oldaldeszka alkotja. A láb és a hornyolt alsó deszka összeillesztése szintén jellemző (6. ábra). E vázba illeszkedik az oldaldeszkázat. Egy-egy deszka átlagban 15—20 mm vastag és 120—200 mm széles. Az oldaldeszkák keresztmetszete ékalakú. Alsó vastagabb szélükbe átlag 10—15 mm széles és 15—20 mm mély hornyokat metszettek. Felső szélüket pedig élesre bárdolták. E hornyolás segítségével úgy helyezik egymásba az oldaldeszkákat, mint a tetőfedő a zsindelyt. A hornyolt széllel a vágott szélre helyezik a deszkákat, így egymást fedve hézagmentes falazatot biztosítanak (5b ábra). A legfelső oldaldeszkát facsapokkal rögzítik a láb hornyaira. A hombár fenékdeszkázatát természetesen szintén hornyolással illesztették össze. A ládarész aránylag vékony deszkázatát az oldalnyomás ellen fahevederrel biztosították (7. ábra). A fedelet két jellegzetesen megmunkált, nagyjából háromszögletesre kivágott deszkalap közé építették (8. ábra). A fedél élére ötszög keresztmetszetűre munkált vastagabb lécet faragtak (hombárunkon nyárfából). Ennek két oldalába is hornyokat húztak. A fedél végdeszkáit két végükön befűrészelték s abba két erős deszkalapot csatoltak. A deszkalap belső széle és az élen elhelyezett léc közé az oldaldeszkához hasonló deszkalapot helyeztek el. A fedelet a hátsó lábakhoz két lOXlO mm szögletes facsap rögzíti. Ezeken fordul a fedél. A végdeszkák hátsó sarkát, hogy a fedelet hátrahajthassák, lekerekítették. Mind a fedél végdeszkái, mind az oldaldeszkák hosszabbak, mint féltétlenül szükséges lenne. Ez teszi lehetővé, hogy hézagmentesen takarja a fedél a ládarészt. A végdeszkák alsó széle félkörívesen kimetszett, felső szélük az alsó sarkok előtt kissé faragott. Kis szarvak állanak ki belőle. A fedélrészt elől geometrikus vonalmintázat bevésésével díszítették (9. ábra). A vésés félkörívesen mélyed a fa felületébe (kb. 3 mm széles, 1—1,5 mm mély). A hombár lezárását a fedélbe erősített vaspánt teszi lehetővé. A bútorkészítésnek ez a módja, eljárása rendkívül régi. Különösen a ládafélék készítésénél volt nagy a jelentősége. Készítettek ezzel a megoldással ágyat, bölcsőt is. Figyelemre méltó, hogy mindmáig fennmaradhatott e technika, és az így készült bútorok szerkezetükben, formájukban, részletes megoldásaikban is pontosan követik az évszázadokkal előbbi darabokat. Legfeljebb méretekben lehet eltérést találni.

3 3 Vö. a 7. sz. jegyzettel. 180