Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Filep Antal: A gabonatárolás egy régi eszköze a Szigetközből

Az ácsolt hombárt ma már alig ismerik a Kisalföldön, bár egykor sokfelé használatban volt,

4 csak hírmondójuk maradt a szegényparasztság kezén. Ennek a rétegnek a gazdálkodása állt legközelebb a legutóbbi időkig mind mennyiségben, mind minőségben a múlt századi nagy társadalmi, táji átalakulás előtti gazdálkodáshoz. A régies eszközök, berendezési tárgyak a falusi szegénységnél továbbra is használatban maradhattak. Nem váltak feleslegessé, ezeket csak az elhasználódás pusztította. A nagyobb birtokú paraszti rétegeknél a termelés megsokszorozódása után a régi gazdálkodás berendezései elértéktelenedtek a 19. század végére. Régi hombáraikat, gabonáskasaikat, egyéb divatjamúlt gazdasági szerszámaikkal együtt elhagyták, esetleg tűzre vetették. Áttértek a részben már nagyipari eredetű, polgárosult gazdaságukhoz korszerűbb, új eszközök használatára. Másrészt a hombárokat nem is igen lehetett pótolni. Az új erdőgazdasági törvények, szabályok kevés helyen tették lehetővé a nagy anyagigényű paraszti eszközkészítés fennmaradását, az I. világháború után pedig a régi paraszti csere utak is megszűntek. A szórványosan előbukkanó példányok mellett a hombárok egykori elterjedtségének emlékét kell látni a középparaszti szinten is jelentkező „stabil hombárokban". Ezek azonban csak egyes szerkezeti elemükben őrizték meg az ácsolt hombárok emlékét. Anyagukat fűrésztelepek állították elő, méreteik is sokszor ötször, hatszor nagyobbak az ácsolt hombároknál. A Felső-Szigetközben a hombár név alatt nemcsak az ácsolt szuszékot értik, hanem a sövényből készült gabonásokat is ezzel a szóval jelölik. Ezeknek még két formáját ismerjük vidékünkön. Az egyiket fakeretre fonják és nagyjából hasonló a szerkezetük, mint az ácsolt hombároké, merevítésüket ugyanúgy oldalhevederrel oldják meg. Ezek valószínűleg a hombárok mintájára keletkeztek, s azok hatását őrzik. A másik típust farámatalpból kiinduló erősebb vesszőkre fonják. Nagy, ovális keresztmetszetű kasokat készítenek így, amelyekben rekesztékek segítségével többfajta gabonát is tárolhatnak. Ezeket belülről évenként ki kellett tapasztani, ami sok nehézséggel járt. Oeller Ottó művelődésügyi felügyelő, lelkes réprajzi gyűjtőnktől várjuk ezek leírását, ő ugyanis a felfedezőjük. Itt csak jelezni szerettem volna említésükkel jelenlétüket ,hogy rávilágíthassak, egy kis tájon belül is mennyi változat lehet egy termelési ág eszközkészletében. Ez a változatsor tovább bővül, ha észrevesszük, hogy még Szigetközben is, de különösen azon kívül sok emlékét találjuk a szemestermény vermelésének. A méhkas alakú vermeket a kisalföldi parasztság ugyancsak szívesen használta. Néhol nemcsak saját gabonájukat tárolták így, de a községét is. Még az 1940-es években is használták ezeket a zsúppal bélelt földodukat. Sokhelyütt máig megmaradtak,, de az utóbbi időben csak a takarmányrépa tárolására használják. Vajon mi a magyarázata, hogy a Magyarországon fellelhető mindenfajta gabonatároló eszköz és eljárás előfordul vidékünkön? Első pillanatra azt hinnők, hogy nagyobb tájaink szerint rendezhetnénk a gabonatárolás módjait. Itt 4 Király Péterné Csilléry Klára volt szíves közölni, hogy Kapuvárott szintén talált hombárt. A Szigetköz kiváló kutatójáról, dr. Timaffy Lászlótól tudom, hogy Dunaremetén, Cikolaszigeten és Doborgazszigeten (Szigetközben) több hombárral találkozott. 181