Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kozák Károly: A győri múzeum legrégibb kézi tűzvegyverei

még fanyelű szakállast használhattak, mert forrásainkban csak valamivel később kezdenek emlegetni egy más fajta és minőségű szakállast.

6 A legrégibb szakállas puskák csoportjába tartozik a győri múzeum 8632. sz., fanyelű szakállas puskából átalakított tűzfegyvere (II. t. 4.). Fő részei : cső, talp, a csövet a talphoz erősítő abroncs és szeg. A csövet vasból kovácsolták, hatszögletű, váltakozó élekkel, elöl a csőtorkolat felett ennél a puskánál is él van, melyet ép állapotában célzásra is felhasználhattak. A csőtorkolattól 315 mm-re találjuk a gyújtónyílást, melyet a régi, talán kiégett nyílásba bevert betétbe fúrtak. E mögött 45 mm-re kezdődik a faroknyúlvány, melyet valószínűleg az összekovácsolt nyélhüvelyből alakítottak ki, s átfúrt nyílásán keresztülütött szeggel a talphoz erősítettek. A szeg végét a talp alján visszahajlították. A talp keményfából készült, felső síkja ferdén lemunkált, első részében kivájták a cső részére a talp tengelyének irányában, hátsó, alacsonyabb részén egy félkör alakú, a talp tengelyére kereszt irányú széles vájatot készítettek. A csőtorkolat közelében a talp felső részét kör alakúra faragták es egy 35 mm széles, erős vaspánt rákovácsolásával a csövet a talphoz rögzítették. A talp aljától a cső tetejéig mért távolság 220 mm. A cső eredetileg jóval hosszabb volt, de később, amikor „elszakadozott",

7 félredobták s csak később alakították át a mai ismert formára. A levágott csőrészen volt a szakáll is. A cső eredeti hossza 900—1000 mm lehetett, amit a csőüreg átmérőjéből (30 mm), a cső külső átmérőjéből megközelítő pontossággal kikövetkeztethetünk. Ilyenformán a csőnek körülbelül felét levágták. A gyújtónyílásnak régi helyén történő kijavítása arra mutat, hogy készítője nem ismerte azt a fejlettebb megoldást és szerkezetet, melynél a gyújtónyílás már nem fent, középen van a puska tetején, hanem fent jobbra, vagy a még fejlettebb elvek szerint a puska jobb oldalán.

8 Ebből az következik, hogy a gyújtónyílás javítása még akkor történt, mikor nem ismerték a fejlettebb szerkezetet, vagy ha az már ismert volt, a javítást végző nem volt igazi fegyverkovács. A fent leírt, átalakított szakállas puska csöve a XV. század II. felében készülhetett, mit szerkezeti vizsgálata alapján állíthatunk. Ez az átalakított fanyelű szakállas puska a győri múzeum fegyvergyűjteményének jelenleg a legrégibb kézi tűzfegyvere. Ép állapotában hasonló lehetett ahhoz a szakállas puskához, melyet összehasonlításként közlök.

9 Hossza 880 mm, a csőüreg átmérője 30 mm. A puska jelenleg a nagykanizsai múzeumban van kiállítva (I. t. 1.). A győri múzeum egyetlen, ma is szakállas puskának mondható darabját a kiállításon láthatjuk. Ez már fejlettebb lőfegyver, mint az előbb tárgyalt fanyelű puska, s az azokat követő vasnyelű szakállas puskák csoportjába tartozik (I. t. 2.). Egyetlen vasdarabból kovácsolták a csőtorkolat felé arányosan vékonyodó csövet, melynek csőtorkolati része egy vékony gyűrűvel és vájattal tagolva hengeresen megvastagszik. A csőtorkolat hengeres részének hossza 35 mm. A csőtorkolattól 175 mm-re egy kétlépcsős, erős szakállt kovácsoltak a cső alsó részéhez. A csőtorkolattól 780 mm-re, a cső jobb felső részén egy meglehetősen nagy, kúpos felporzóserpenyővel bővült gyújtónyílás van, előtte a csőtorkolat irányában két kopott, de egykor körbefutó vájat, majd attól 133 mm-re ismét két hasonló vájat. A gyújtónyílás mögött egy sekély bevésést találunk, mely valószínűleg egykor az irányzó berendezés be103