Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kozák Károly: A győri múzeum legrégibb kézi tűzvegyverei

erősítésére szolgált. E mögött kissé kúpos átmenettel egy egyszer megcsavart, lapos nyúlvány van, végében egy kör alakú nyílás, azon keresztül egy szeggel vagy csavarral hozzáerősítették valamihez a puskát,, amely minden bizonnyal egy ágyazattal ellátott tusa volt. Ez azonban már másodlagos elhelyezése volt a szakállas puskacsőnek, mert a vasnyelű szakállasokat eredetileg még nem helyezték ágyazatba, az csak a fejlődésnek egy magasabb fokán, valamivel később következett be hazánkban. Az előbb említett, utoljára tusához való erősítés céljaira szolgáló lapos vasnyúlvány vagy faroknyúlvány eredetileg a szakállas puska vasnyele volt, amiről az összehasonlításra közölt vasnyelú szakállas puska megtekintése után könnyen meggyőződhetünk (I. t. 3.). A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Fegyvertárában őrzött ép vasnyelű szakállas

10 az egyetlen ismert, hibátlan tűzfegyver e csoportban. Azonnal látható a két fegyver közti formai egyezés, cső, csőtorkolat hengeres megvastagodása, szakáll, a gyújtónyílás előtti, itt jól látható kétkét körbefutó vájat, de a méretek is sok esetben csaknem egyezők. Ha hozzávesszük ehhez még azt, hogy még hasonló három vasnyelű szakállas puskát ismerünk hazánkban, bizonyossá válik, hogy itt egy műhely készítményeivel, vagy legalább is egy műhelyt utánzó darabokkal van dolgunk. A vasnyelű szakállas puskák kialakulása egy fél évszázadnál is tovább tartott. E fejlődés középső szakaszát jelöli talán az a vasnyelű szakállas puska, melynek ábrázolását Parisban találhatjuk, a Bibliothèque National 1450 körül készült, Codex lat. 7239. számú kéziratában (3. kép). A gyújtónyílás itt még fent, középen van, de valószínűleg rövid idő múlva már megjelenhettek az első olyan fejlettebb szerkezetű szakállas puskák, melyeknek gyújtónyílása fent, jobb oldalon volt, ahol nem zavarta annyira a célzást és lehetővé tette az elsütőszerkezet kialakítását. 1470—1490. között megjelent a vasnyelű szakállas puskák nálunk is ismert csoportja. Nem tudjuk pontosan, hol alakult ki ez a csoport, de nem lehetetlen az sem, hogy hazánkban,

11 ahol ebben az időben már jelentkezett a nagy ellenség, a török. A győri múzeum többi szakállas puskája, melyeket ugyancsak átalakítottak, egy kivételével a fent leírt, aránylag ép állapotban megmaradt győri vasnyelű szakállas puska csoportjába tartozik, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy azokkal egy műhelyből került ki, melyet a szerkezeti és formai egyezéseken kívül a lelőhely azonossága is alátámaszt. Ezek után vegyük sorra és vizsgáljuk meg e fegyvereket. A II. tábla 1. sz. tűzfegyver csövét vasból kovácsolták hengeresre. Külső felületén jól láthatók a kovácsolás nyomai. A csőtorkolat felé kissé vékonyodik, külső átmérője 50 mm, a csőüreg átmérője 28 mm. Olyan a csőtorkolat, mintha levágtak volna onnan egy részt. A csőtorkolattól 400 mm-re találjuk a gyújtónyílást egy, a régi nyílásba bevert kúpos gyújtóserpenyővel, fent jobbra. Előtte, a csőtorkolat irányában két egymás melletti körbefutó vájat, majd attól 137 mm-re ismét két hasonló. A gyújtónyílás mögött egy sekély bevésést találunk, mely egykor a célzóberendezés beerősítésére szolgált. E mögött két oldalról ferdén lemunkált átmeneti rész után egy megcsavart faroknyúlvány van, mellyel a puskát egy csavar segítségével a talphoz erősítették. A csavar keresztülér a talpon. A cső első részét a szakállal együtt levágták. A hiányzó rész hossza kb. 380—420 mm. 104