Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Uzsoki András: Adatok a dunántúli aranymosás történetéhez

az aranymosást. Komárom megye 1797-ben rendeletet hozott az aranyászokra vonatkozóan.

32 Mosón megyében az 1749, 1770 és 1777-es években jelentek meg rendeletek az arany mosásról.

33 A középkori oklevelek a 13, század második felében említik a dunamenti aranymosást.

34 Aranyos, Komárom megyei község neve is aranymosó helyet jelent, mert 1075-ben, 1094-ben és 1124-ben Aureus Locus néven említik az oklevelek.

35 E néhány felsorolt adat kétségtelenül igazolja, hogy a szigetközi és a csallóközi dunaszakaszon az arany mosás napjainktól az évezred elejéig vezethető vissza. A szakirodalomban arra is vannak adatok, hogy a Rábából is mostak aranyat a 19. század közepén.

36 Megemlíthetjük azt is, hogy a tatai Általér pleisztocén lerakódása is aranytartalmú,

37 azonban ez jelentéktelen mennyiségű. A 30-as években a Lajta mentén végzett fúrások aranyat mutattak ki,

38 de itt sem említik az aranymosást. A régészeti aranyleletek kapcsolata a dunántúli aranymosással A görög és a római írók műveiben Erdély ősi aranymosására már számos adatot találunk, azonban a dunántúli aranymosásra nem utalnak. Forrásmunkák hiányában a régészeti aranyleletek igazolják az aranymosást Dunántúlon. Erdélyben a háromszéki Bodza szorosban 1887-ben 15 db, egyenként kb í

/

2 kg súlyú arany rudat találtak, melyek a régészeti szakirodalomban krásznai aranyrudak néven ismeretesek.

39 Az aranyrudak finomsága — élénk színük miatt — már Resch Adolfnak és NagyGézának is feltűnt, kik bővebben foglalkoztak a leletegyüttessel. Nagy Géza nyomán Fröhlich Róbert azt a nézetet vallja, hogy az aranyrudak nem erdélyi aranyból készültek.

40 A rudakon levő bélyegek kétségtelenül igazolják, hogy Pannoniában, a sirmiumi pénzverdében készültek. Ez a pénzverde többszöri megszakítással működött, de még 394-ben is vertek ott arany solidusokat.

41 A rudakat Hampel József és Fröhlich Róbert szerint a 4. század végén öntötték,

42 tehát nem hozhatók összefüggésbe az erdélyi arannyal, mert Dáciát a rómaiak már 271-ben feladták. Az aranyrudak nyersanyagának forrását más területen kell keresnünk. Traianus császár „Metalli Pannoniéi" és „Metalli Ulpiani Pann." feliratú bányapénzei, egy Sziszeken talált feliratos márványlap, továbbá az az adat, hogy Diocletianus császár meglátogatta a pannóniai bányákat — Gohl Ödön szerint — a rómaiak bányaművelését bizonyítják Pannóniában.^ E megállapítást figyelembevéve nem alaptalan a krásznai aranyrudakat a dunántúli aranymosással kapcsolatba hozni. Az aranyrudak finomsága a budapesti Fém jelző Hivatal szerint 980 ezrelék,

44 ilyen finom arany pedig Erdélyben nem található. Ellenben ha összevetjük a dunai és a muraközi mosott arany 93—95%-os finomságával, akkor arra kell gondolnunk, hogy a krásznai aranyrudak nyersanyaga a dunántúli aranymosásokból származik. Ezt az összefüggést Rákóczy Sámuel bányamérnök látta meg először.

45 Kutatásai nyomán Téglás Gábor ki is jelenti : „Semmi kétség tehát, hogy a rómaiak pannóniai aranytermelése a Duna, Mura és Dráva eme (ti. Szigetköz és Muraköz) szakaszaira szorítkozhatott." 46 A rómaiak uralmát megelőző késői vaskorszakban a kelták híres 76