Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Uzsoki András: Adatok a dunántúli aranymosás történetéhez

aranymosók voltak. Diodoros szerint a galliai keltáknál a férfiak és a nők egyaránt űzték az aranymosást.

47 A hazai kelta leletanyagban azonban nagyon feltűnő, hogy alig van aranyékszer, általában a leletek nagyon szegények aranyban. A kelták alatt indul meg hazánk területén az első pénzverés görög hatásra és mintára. Pénzeik közt szép számmal akad arany is. A kelta aranypénzek vizsgálata igen figyelemreméltó adatokat szolgáltat kutatásunkhoz. Golnl Ödön az i. e. 1. századi Biatecféle aranypénzekről azt tartja, hogy ezek Pannónia északnyugati határvidékén vagy Noricumnak Pannónia felé néző határszélén keletkeztek, mert sehol másutt nem találhatók.

48 Lelőhelyeik a régi Mosón megye területén fekszenek. Gohl határozottan kijelenti, hogy a Biatec-féle staterek az 1. század közepe táján nálunk készültek.

49 A kelták pénzverését a fenti megállapítások után igen kézenfekvő kapcsolatba hozni a dunai aranymosással. Pink Károly is azt tartja — a keltákkal kapcsolatban —, hogy a pénzverést a természetes ércelőfordulásokkal kell elsősorban összefüggésbe hozni.

50 A kelták cseh- és morvaországi előző hazájukban „aranyvalutára" alapították pénzverésüket, de hazánkban lassan áttértek az ,,ezüstvalutára". Ennek — Gohl szerint — az volt az oka, hogy a kelta pénzverés, mely görög hatásra alakult ki, először ezüst pénzt kapott.

51 A másik ok az volt, hogy a nyugatról keletre vonuló keltaságnál a vándorlás alatt szünetelt a bányászat és az aranymosás. ,,A síkok és vizek melletti lankás domboldalakat kedvelő, földmívelést űző La Téne-kori népek a Duna és egyéb folyók mocsaras vagy erdőborította partszakaszait akkoriban valószínűleg kevéssé lakták s az aranymosás e réven is szenvedett, azonfelül nyugodt lakhatási viszonyoknak kellett beállniok, amíg az aranymosásra alkalmas vizeket és helyeket megtalálták és kihasználták.

52 E megállapítást a dunántúli viszonyokra alkalmazva arra a következtetésre jutunk, hogy a Kisalföld dunaszakaszán a kelták meg is találták az aranymosásra alkalmas helyeket. A Pozsony és Mosón megyei kelta leletek és lelőhelyek sokasága azt bizonyítja, hogy Szigetközben és Csallóközben elég tekintélyes számú lakosság élt. Egy részük i. e. 1. században Csehország területéről költözött ide, s a bójok eleinte rövid ideig itt tovább verték az aranypénzt, mint előbbi hazájukban. E pénzveréshez szükséges aranyat csakis a Dunából moshatták. Ha e következtetés helyes, akkor mi az oka annak, hogy később áttértek az „ ezüstvalutára"? Szerintem az arany mosás nem szűnt meg, sőt talán fokozódott az arany termelés, de megjelentek a római kereskedők, akik gyorsan és folyamatosan felvásárolták a bójok aranyát. Gohl fejtegetése így hangzik : „Pannónia területén ... a római kereskedelem . . . különösen Aquileia alapítása óta (i. e. 182.) a vidékek forgalmát Itália felé irányította s ami itt fontos : aktív mérleggel dolgozott, mert kivitelt űzött, terjesztette a római dénárt s vele az ,,ezüstvalutának" adott úi támasztékot, másrészt — valószínűnek találom —, hogy kiszívta a barbároktól aranyukat." 53 A római kereskedők korin eljutottak Pannoniába és Noricumba, sőt a Dunától északra is. Ezt mutatják a numizmatikai források, a noricumi Nemet, Adnamati, Eccaio, Ecritusitus, a pannóniai Biatec stb., csupa latin betűs kelta éremfeliratok is.

54 Biatec arany- és ezüstpénzeinek értékviszonya i. e. 1. század közepén 3 : 40 volt.

55 E szélsőséges arány kialakulásának az volt az oka, hogy a római kereskedő barbár földön az aranyat olcsón megszerezhette, Itáliában pedig drágáb77