Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Kanozsay Margit: A Győri Történelmi és Régészeti Füzetesk (1861–1865)
pecsétek, címerek stb. is műtörténeti tekintetben az Archaeológiai Bizottmány köréhez utasíttatnak." 6 így indult meg az archaeológia, epigraphica, numismatica, sphragistica, heraldica művelése az Akadémia keretében. Széles terület, rátermett emberek kellettek hozzá. Ilyenként jelentkezett a győri tanár, Römer Flóris. Hogy az 1860-ban megjelent második kötetben az ő nevével is találkozunk, valóban nem lehet meglepő. 7 Rómer ekkor már három esztendeje visszakapta állását a Benedekrendi gimnáziumban és 1857-ben a Győri Közlöny december 13-án megjelent 22. számában megindította az iskolával kapcsolatos előbb természetrajzi, később — Ipolyi biztatására — régészeti múzeum szervezési munkáit. De alig nyitotta meg a tanulni vágyók előtt e gyűjteményt — nem elégedett meg a Győri Közlöny népszerűsítő cikksorozataival —, a tudományos irodalom számára is folyóiratot teremtett. Az Akadémia és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványain kívül a „Győri Történelmi és Régészeti Füzetek" címen 1861-ben megindított folyóirat volt — tudtommal — az első, a vidéken minden esetre a legelső olyan kiadvány, amely a történelem és régészet művelését tekintette céljának. A kiadók (nem szerkesztőknek nevezték magukat) Ráth Károly és dr. Rómer Flóris voltak, akik már a cím megválasztásával is igazolták, hogy a két tudományágat szorosan összefüggőnek tartják. Ha az akadémiai régészeti bizottmány fentebb ismertetett célkitűzéseit olvassuk, láthatjuk, hogy a régészetet a mainál sokkal tágabb értelemben értelmezték, s annak bizonyos mértékben — akkori értelemben — művelődéstörténeti jelentése és feladata is volt. Nemcsak a bizottmány első, de a későbbi üléseiről felvett jegyzőkönyvek is tanúsítják ezt ; még azok is, amelyek Rómer előadósága idejében számolnak be à történtekről, előbb az Archaeológiai Közlemények, majd az Archaeológiai Értesítő hasábjain. Meglátszik a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek tartalmán, hogy Rómer idején még bővült is ez a kör mindazzal a tudományággal, ami őt fiatal korától érdekelte. Ne essék most itt szó — még Rómer munkásságával 8 kapcsolatban sem — a kimondottan történelmi vonatkozású közleményekről, amelyeknek témaköre is a győri horizontnál jóval messzebb tekint. Legyen elég e tekintetben az első füzet első közleményére hivatkozni, amely „Rédey Ferenc erdélyi fejedelem megbízottjának, Sebesi Ferencnek követsége 1658-ban a budai vezérnél" címen jelent meg Ráth Károly tollából. A cikkek és okiratközlések is általános magyar történelmi vonatkozásúak. Ez utóbbiak „Őskori levelek" címen jelentek meg. Mi a célja Rómernek mindezzel ? Hiteles okmányok alapján látni, láttatni és becsülni azt, ami a múltból becsülést érdemel. Ezért harcol, ha kell, kíméletlen szavakkal. A josephstadti hajthatatlan rab kemény szavai ütköznek ki soraiból, nem éppen a legkönnyebb időkben, hiszen még messze volt 1867 és Rómer forradalmi múltjára még csak nagyon átlátszó fátyolt borított a valamivel józanabb világ. Egyházi műemlékekkel kapcsolatban írja egyik helyen : „Vagy tán nem elég buzgó a katholikus papság, hol áldozni kell egyházi kincsei fentartására és ismertetésére ? Vagyis inkább csak mindig azt várjuk, hogy a külhoni tudósok, részint saját, részint magunk kormányától elégséges költséggel ellátva, mind felszedjék előlünk ritka-
