Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kanozsay Margit: A Győri Történelmi és Régészeti Füzetesk (1861–1865)

A GYŐRI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI FÜZETEK (1861—1865) Győr környékének római feliratos emlékei már a humanista kutatók figyelmét magukra vonták. A XV. században élt, Antiquus néven ismert humanista — más kutatók munkájában ránkmaradt — kézirata már ismeri a Victoria oltárt.

11 Nem meglepő tehát, hogy a feljegyzések alapján Bonfinius jegyzeteibe is belekerült és éppen annyira nem csodálható, hogy ez időtől kezdve hazai és külföldi kutatók mindig több és több emléket írnak le, s kézirataikban, könyveikben olyanokat is megörökítenek, amelyek az idők folyamán elpusztultak, eltűntek. Nem kívánunk itt mindezekkel részletesen foglalkozni, mert a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetének bevezető része alapján a római emlékek utolsó győri érdemes kutatója, Lovas Elemér részletesen tájékoztatta régészeti közleménynek is helyet adó Győri Szemle

2 olvasóit. Korán ráterelődött tehát a figyelem, de — bár Schönwiesner és Katanchich is ismerteti egyik-másik emléket — a csak nehezen meginduló magyar nyelvű tudományos irodalom csak a múlt század harmincas éveiben kezdett ezekkel foglalkozni. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei-ben már a megindulás évében nem egy régészeti leletről szóló beszámoló jelent meg, köztük éppen győri és környéki római feliratokkal foglalkozó.

3 A gyér számú magyar folyóiratokban is napvilágot lát egy-egy római vagy ősrégészeti lelet ismertetése. A közlemények megjelentek ugyan, de csaknem két évtizedig senki sem gondolt arra, hogy szervezetlen vidéki és az alig megindult nemzeti múzeumi régészeti munkát az Akadémiának is támogatni kellene. 1847 február 22-én végre ráébredt az Akadémia arra, hogy ilyenirányú kötelezettségei is vannak. Kibocsátotta tehát felszólítását

4 a hazai műemlékek ügyében. A felszólítás „nem maradt minden foganat nélkül", mint azt több, tagok és nem tagok által beküldött, az Akadémiai Értesítő 1847. és 1848. számaiban megjelent jelentések mutatják.

5 A szépnek ígérkező kezdet azonban nem sokáig tartott. A szabadságharc és az annak leverése után következő szomorú idők nem voltak alkalmasak arra, hogy a nagy nehezen felismert új feladatokból valamit is megvalósítani lehessen. 1858-ban azonban mégis megalakult az Archaeologiai Bizottmány. Az elkészült utasítás szerint a Bizottmány feladata „a hazában létező vagy még feltalálható mind ókori, mind középkori régiségtani becsű maradványok", ,,régi épületek", ,,régi kőfaragványok", „fafaragványok, szobrászati öntvények, ide értve a harangokat is", „mesterséges halmok", ,,régi festések templomok és házak falain vagy önállóan is", „metszések nyomatai vagy táblái rézben vagy fában", „régi fegyverek, bútorok, eszközök, edények, régi érmek, pecsétnyomók és 38