Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Banner János: Rómer Flóris
Belátva a külfölddel való kapcsolatok nagy horderejét, állandóan foglalkoztatja az a gondolat, hogyan lehetne a kongresszust Magyarországra meghívni, hogy lehetne ennek jelentőségét itthon biztosítani ? Ennek csak előfutama a grazi kiállítás, de ez is jelentős anyaggyűjtést követelt s főleg idegen nyelvű —• első őskori — katalógust. 31 Megelőzte ezt a Nemzeti Múzeumnak már 1870-ben, majd 1873-ban elkészített képes katalógusa 52 német nyelven is, 53 a külföldi látogatók munkájának megkönnyítésére. 1874-ben északi tanulmányútját úgy tervezi, hogy Stockholmban résztvehessen a Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropologiai kongresszuson. Elég erősnek érezte magát és a magyar ősrégészeti kutatást arra, hogy javaslatot tegyen, amelyben a magyar kormány nevében meghívta a kongresszust Budapestre 1876 szeptemberére. A meghívást a rendkívül gazdag leletanyag — több esetben személyes — ismeretében örömmel fogadták. 54 Hogy ez a meghívás milyen felelősséget, végrehajtása mekkora munkát igényelt, azzal tisztában volt, de egyiktől sem riadt vissza. Hazatérve napilapokat és folyóiratokat egyaránt felhasznált arra, hogy a siker érdekében buzdítson. Egyszer a szervező bizottság működéséről számolt be, majd a csatlakozásra szóló felhívást bocsátotta ki, kereste a régibb kőkori emlékeket, biztatta vidéki munkatársait az ősrégészeti térkép pontos adatainak összegyűjtésére, bronzkori ásatásokat végzett, számbajöhető telepeket járt be s készült a nagy beszámolóra, amely félévszázad munkájának eredményeit ismertette. Ez a munkának — másfél esztendőnek — csak az a része, amit a nyomtatásban is megjelent írásokból egyszerre meg lehet állapítani. De arról a nagyarányú levelezésről, amelyet a külföldi szakemberekkel és vidéki munkatársaival folytatott, csak a kongresszusról kiadott jelentésből 55 és az egyidejűleg rendezett kiállítás katalógusából nyerhetünk megközelítő képet. Ebben az időben válik meg a rendtől, amellyel való kapcsolata Pestre költözése óta már amúgy is csak formai volt. Eddig kellett várnia, hogy végre ifjúkori barátja, a neves műtörténész és régész : Ipolyi Arnold, mint nagyváradi püspök, egyházmegyéje kötelékébe felvegye s csakhamar magas egyházi kitüntetésben is részesítse. A kongresszus 1876. szeptember 9-én nyílt meg. Jankovich Miklósnak a Tudományos Gyűjteményben 56 megjelent első ősrégészeti közleményétől a kongresszus megnyitásáig csaknem ötven év telt el. Ennek a félévszázadnak a munkája azonban kevés lett volna, ha az utolsó tíz esztendőben nem Rómer kezében futottak volna össze azok a szálak, amelyek a leleteket bőségesen adó magyar vidék megmentett régészeti anyagáról beszámolnak. Az elért eredmények — nem utolsó sorban a gazdag kiállítási anyag 57 — amely az ország minden munkára kész vármegyéjéből gyűlt össze, a lelőhelyeket szemléltető nagy térkép, amely megyénként szervezett helyi gyűjtőknek lelkes munkájával készített részlettérképek után kapta végleges formáját, a magyarországi vonatkozású előadások jelentik azt a határ18
