Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Banner János: Rómer Flóris
követ, amelyhez a hazai ősrégészeti kutatás eljutott. A kirándulások alkalmával bemutatott ásatások mutatták azt a színvonalat, amelyet a kutatás elért. Az elhangzott előadások s általában a kongresszus belső és külső lefolyása megörökítve maradtak ránk abban a háromkötetes munkában, amely Rómer szerkesztésében a kongresszus kiadványaként jelent meg már a következő évben. 58 Legbecsesebb része ennek kétségkívül a II. kötet, amelyben Rómer tíz évi kutatásának eredményeit tette közzé. 59 Benne volt minden, amiről a szaktudomány abban az időben tudhatott : Pulszkynak a rézkorról írt dolgozata éppen úgy, mint Hampel képatlasza a magyarországi bronzkori leletekről. A második nagy alapvetés volt, amellyel Rómer örökre beírta nevét a hazai őskor kutatás történetébe. Barátjának, Fraknói Vilmosnak szavaival jellemezhetjük a legméltóbban : „ ... az ő személyében az elvont feladatoknak élő, zajtalan munkásságban kielégítést találó igazi tudás frigyet kötött a népszerű agitátorral, aki mindenütt otthon érzi magát, mindenkinek a maga nyelvén tud beszélni és mindenkinek színvonalára leszáll, hogy őt aztán a saját magaslatára emelje." 60 10. Célom nem az volt, hogy Rómer életrajzát ismertessem. Csak annyiban érintettem, amennyiben a haladó hagyományok megítélése céljából szükséges volt. Aszuszüret módjára válogattam a szemeket a gazdagon termő szőlőről. Nagy kötet kellene ahhoz, hogy ennek a gazdag életnek fény- és árnyoldala egyformán oszoljék el, hogy teljes legyen a kép. Tudom, hogy árnyoldalak is voltak, mint minden életben, hiszen annak útjai nincsenek simára hengerelve és megbotlani még a sima úton is könnyű. A függetlenséget legtöbbre becsülő emberek nem mindig veszik észre, ha másnak a függetlenségét korlátozzák, megsértik. Megtörtént Rómerrel is, bizonyára nem is egyszer. De ebből egy eredményekben gazdag pályát megítélni nem lehet. Ha nem eredményekről, csak pillanatnyi sikerekről volna szó, ez volna az első kötelesség. Vessük fel a kérdést : a magyar régészet haladó hagyományai közt van-e helye Rómer Flórisnak? A személy fölött nincs helye a vitának. Egy ember, aki a szabadságharcban való részvétele miatt elszenvedett börtönbüntetését töltve is az emberiségért történt kiállását hangoztatja, vitán felül a haladó hagyományok legreálisabb mértékével mérhető. De nézzük a tudomány szempontjából. Nem felelek a kérdésre azonnal, mert két dolgot kell ennek megítélésére elmondanom. Negyvenöt esztendővel ezelőtt, a világbékét felforgató 1914. év tavaszán, a jászberényi múzeumban felkeresett Posta Béla, mint a régészet országos felügyelője. Beszélgetésünk során a múzeum szakkönyvtára felől érdeklődött, amely — mi tagadás — a gimnázium könyvtárából kölcsönzött, azóta régen zúzdába került folyóiratokból és könyvekből állott. Köztük volt Pulszky : Magyarország archaeologiája c. a századforduló táján megjelent munkája is, amely éppen az asztalomon feküdt. Posta becsukta a könyvet és a következőket mondotta : Pulszky könyvének megjelenése óta két évtized telt el. A maga idejében nagy 2' ;i 19
