Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Czigány Béla: Győr műemlékvédelmének történeti vázlata

rozatról : „A Fischer és Gregerson czég ajánlatot tett, hogy a Zánthóbástyát lebontja, ha a város az anyagot köbméterenkint 15 krért részükre eladja. A közgyűlés ez ajánlatot elfogadta. A fél és egész tégla, ami a bástyából előkerül, a vállalkozóké, a törmelék pedig a városé s az utakon lesz felhasználva. A bástyából mintegy 16 000 köbméter anyagot vélnek nyerhetni." Később, az 1890-es évek elején a város szimbólumát jelentő Fehérvári kapu és a fölé épített tűztorony váltak a gyors terjeszkedés áldozatává.

9 Bontási anyagát ugyancsak olcsó pénzen felvásárolták és jórészt belőle építették fel a meggazdagodott polgárok, kereskedők stílusválogatás nélkül, talmi gipszdíszítményekkel felcifrázott eklektikus palotáikat, házaikat, A helyes városkép kialakításával mit sem törődve az volt a cél, hogy egyik épület díszesebb legyen a másiknál, így hirdesse tulajdonosának gazdagságát, jólétét. A megmaradt régi lakóházakat is a korízlésnek megfelelően alakíttatták át. Ezzel rohamléptekkel törölték le a város addig szinte érintetlen műemléki hímporát. A gyönyörű műemléki utcák és épületek szépségét a késhegyig menő kapitalista kereskedelmi verseny rikító, ormótlan üzleti: portálok építésével még tovább romboltatta.

10 Hitték, hogy ezzel a város szépítését szolgálják. A városképromboló munkákról a Győri Közlöny 1887. január hó 6-án így emlékezik meg : „A városi és megyei takarékpénztár még a nyár folyamán díszes portálékat készíttetett, melyek azóta nagyon emelik a város csinosságát. A portálékat Schneller Jenő helybeli igyekvő iparos készítette s egy-egy 1000 frtba került. Napokkal ezelőtt Schneller a portálékat lefényképeztette, hogy ezen módon is megörökítve legyen a nevezetes átalakítás, mely különösen a Kazinczy- és Fehérvári-utczáknak szépészeti tekintetből kiváló előnyére szolgál." Ez a szellem uralkodott az első világháború kitöréséig. A háborús évek a fejlődés ütemét megállították. Egy időre megállt a romboló folyamat is. * # * 2. A két világháború közti időben az egymást követő gazdasági válságok kedvezőtlenül hatottak az építkezésre, vele együtt a műemlékek védelmére. A dolgozók munkanélkülisége, elszegényedése következtében az állam és a város jövedelme egyre csökkent. A gazdasági bajokon részben az idegenforgalom fokozásával akartak segíteni. Ehhez azonban látnivalókat kellett teremteni. Vonzóvá kellett tenni azt a helyet, ahová a látnivágyó idegent elvihetik. A műemlék mint látnivaló, az idegenforgalom szolgálatába könnyen beállítható volt. Kialakult tehát az új szemlélet, amelyik a műemlékek helyreállítását az idegenforgalom érdekeinek rendelte alá. Ez tűnik ki a győri vár helyreállítási tervéből is. Valló István a Győri Szemlében

11 a vár építészeti történetének ismertetése után felvetette a vármúzeum létesítésének gondolatát. A kazamatákban pedig a bástya-sörözőt helyezték volna el. A tervről többek között ezeket írta : „E tervbevett két létesítmény, a vármúzeum és a bástya-söröző, nemcsak nevezetes történelmi emléket állítana vissza a közönség ismeretébe és megbecsülésébe, hanem legjobb meggyőződésem szerint olyan idegenforgalmi nevezetességgel és látványossággal gazdagítaná városunkat, amelyért a látogatók szívesen keresnék fel Győrt s az átutazók az alkalmat, hogy ezek megtekintéséért pár órát Győrött töltsenek."

12 Bemutatja Lakatos Kálmán tervezte bástya-söröző távlati képét is.

13 A hely152