Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Czigány Béla: Győr műemlékvédelmének történeti vázlata

reáliítási terv a bástyát teljesen kiforgatta volna történelmi hűségének megfelelő formájából és a hét ellipszis alakú, klinkertéglával szegett nyílás, valamint a bástya sarkára tervezett toronyerkélyféle meghamisította volna annak képét. Ugyancsak helytelen lett volna a kazamaták felhasználása a német Bierhaus-ok mintájára.

14 Szerencsére a tervezetből nem valósult meg több, mint a Köztársaság téri három nyílás. Az idegenforgalmi célokat támogató kezdeményezések, mellett a városrendezési elgondolásokban továbbra is a világháború előtti kapitalista kereskedelmi érdekek szolgálata érvényesült. A város terjeszkedése sürgette az új piactér létesítését. Többféle terv látott napvilágot. A város terjeszkedési iránya a nádorvárosi Bem tér piaccá rendezését indokolta. A vitákban azonban ugyanazok az érdekek törtek előre, mint a századfordulón felépített új városháza (most Városi Tanácsház) építésével kapcsolatban felmerültek. Az új városház kijelölt telke ugyanis akkor még külvárosi területnek számított, ezért felépítését hosszú, heves viták előzték meg. A Győri Közlöny 1887. november hó 20-án hosszabb cikkben foglalkozott a tervvel és többek között ezeket írja : ,,A városházát a belvárosból kivinni nem szabad, ezt fontos érdekek tiltják. Először is számba kell venni azt, hogy a belváros képezi lakosságának nagy számaránya folytán a város központját. Itt pontosul össze a forgalom, itt tömörül az érdek, itt vannak a kiválóbb üzletek, intézetek ; ez a városnak a szíve, ahonnan a vér, a gazdasági élet fenntartója és lüktető eleme kisugárzik minden irányba. . . Ezen városi központnak nagy gyöngítését szülné az, ha a városház onnan eltávolíttatik és máshová helyeztetik." A piactér létesítése körüli vitában a fentemlített érdekek védelme erősebbnek bizonyult. A belvárosi kereskedők érdeke úgy kívánta, hogy az új piactér a város belsejében, központjában legyen, minél közelebb a Széchenyi térhez. A vita azzal zárult, hogy a város tanácsa 1936— 1938-ban, városrendezés és az új piactér létesítésének tetszetős címén leromboltatta a Duna-parton álló bástyamaradványokat (közismerten Vérbástyát), a hozzáépített Bástya utcai régi házakkal együtt. Ennek árán vált valósággá az új piactér a város belsejében. Figyelembe sem vették, hogy városunk ismét szegényebb lett egy történelmi emlékkel. A győrihez hasonló városkép- és műemlékromboló jelenséget figyelhettünk meg az ország egész területén. Ez késztethette a kormányzatot az 1937. évi VI. törvénycikk meghozatalára. A törvénycikk szabályozta a városrendezés irányelveit és módot nyújtott szükség esetén hatósági beavatkozásra a „történelmi, vagy művészi értékű épület és városrész védelme, továbbá városkép szépségének védelme érdekében."

15 A törvény gyengének bizonyult a kapitalista magántulajdonnal szemben, ezért annak radikális intézkedéseit alig, vagy egyáltalán nem is alkalmazták. A városrendezés kérdésével foglalkozott a város vezetősége. Irányelveinek megfogalmazását Rados Jenőnek 1940. november hó 6-án, Győr városképének megjavítása címmel, Győrött tartott előadása nagymértékben segítette. Előadásában kitért minden égető problémára és megmutatta a körülmények között is legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásokat.

16 Ma már megállapíthatjuk, hogy az előadást követő időkben nem történt egyéb, mint az előadáson elhangzottak nyomtatásban való megjelenése. A második világháború kitörése pedig meghiúsította a legszerényebb kezdeményezéseket is. * * * 133