Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

vármegyére járni azon commissariusoknak fölöttébb késedelmes lenne", viszont Őfelsége orvosolni kívánja a német hadak által elkövetett kihágásokat, sőt elégtételt is akar nyújtani a károsultaknak.

5 Győr megye el sem küldte követeit, csak írásban közölte véleményét, mintha érezte volna, hogy ilyen formában úgy sem lesz eredménye a tárgyalásoknak. Valóban Sipkó Frigyes főhadbiztos néhány hét múlva közölte, hogy miután a katonai zsarolások során felmerült egyenetlenkedéseket nem sikerült békés úton elintézni, az összes iratokat felterjesztette Őfelségéhez további eljárás céljából.

(i Eközben a jobbágyság szinte roskadozott a különféle terhek és kötelezettségek súlya alatt, melyek évről évre a hadi helyzettől függetlenül egyre könyörtelenebbül nehezedtek vállaira. A portánkint megszabott hadi és a vármegyék által szedett házi adók fáradságosan összekuporgatott pénzét, a földesúri terménytizedek és kilencedek véres verejtékkel szerzett kenyerét dézsmálták állandóan. A kérlelhetetlen adóbehajtások számtalan túlkapásra nyújtottak lehetőséget. A lelkiismeretlenebb tisztviselők gyakran visszaéltek hivatalos hatalmukkal és a közmunkák körül is sűrűn fordultak elő olyan esetek, hogy elöljárók, katonai parancsnokok hatáskörüket túllépve, indokolatlanul dolgoztatták a lakosságot. 1683-ban már a megyei közgyűlésnek kellett szót emelnie „a pusztákon lakozó szegénység" érdekében, mivel egyes hatalmaskodók sóhordásra és rabok szállítására is igénybe vették a jobbágyok szekereit.

7 A legsúlyosabb terhet azonban a földesúri szolgáltatások képezték. Országos törvény e korszakban nem szabályozta a kötelezettségeket, az időnkint összeírt urbáriumok viszont helyenkint változtak. A magas leadási kulcs, a súlyos robot és a mind jobban halmozódó pénztartozások gyakran egész vidékeket juttattak koldusbotra. Az uralkodó, a nádor és általában a felsőbb fórumok néha ugyan közbeléptek a nép érdekében, de az ilyen humánus szellemű rendelkezések érvényre juttatásának nem kedveztek a körülmények. A helyi végrehajtás szervei, közegei túlságosan lefoglalta a hadi helyzettel járó különleges állapot. Az események ugyanis nem sokáig várattak magukra és ezzel párhuzamosan egyre fokozódott a belső zűrzavar. A Köpcsénynél tábort ütött fősereg még mindig gyenge volt ahhoz, hogy a közeledő török had további útját feltartóztassa. A felkelés még szélesebbkörű megszervezése volt a legsürgősebb feladat. Eszterházy Pál nádor, valamint Battyányi Ádám és Kristóf felkelő vezérek ezért szinte hetenkint változó felhívásokat intéztek Győr megye rendjeihez, az insurrectio gyülekező helyét illetően. Hol a rábaközi síkságot,

8 hol az Árpás melletti rónaságot

9 jelölték ki táborhelyül, mivel a fősereg Magyaróváron keresztül már útban volt Komárom felé. Kara Musztafa nagyvezér óriás-seregének közeledési hírére azonban Károly herceg visszavonult Győr környékére. Ezeket a hadmozdulatokat természetesen mindig a jobbágy nép sínylette meg legjobban. Az idegen zsoldosok, kóborló katonák, de még a magyar hajdúk sem kímélték nyomorúságos háza táját. S mivel a földesúr gyámsága alatt állt, még csak jogorvoslást sem várhatott bajaira. A fosztogató, verekedő zsiványokhoz sem volt szabad nyúlnia, panaszait csak utólag adhatta elő, bár legtöbbször eredménytelenül. Az országgyűlés csupán annyi engedményt tett, hogy kimondta, a gonosz139