Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

tevőket nem védi a nemesi kiváltság.

10 De így sem büntethette közvetlenül a tettenérteket, hanem az illetékes hatóságnak kellett az ilyen bűnözőket — leginkább katonákat — kiszolgáltatni. A törökök ezalatt már Győr felé tartottak és Pannonhalmát is feldúlva, a mórichídai átkelés után a császári seregek lovasságát a Lajta mögé, gyalogsági részlegét pedig a Csallóközbe szorították vissza. Károly lotharingiai herceg ezzel feladta ezt a területet és védtelen lakosságát szabad zsákmányul dobta oda az ellenségnek. A nádor elkeseredésében írta ekkor az uralkodónak : „Felséged a Dunán innen már csak Pozsony és Trencsén, Dunán túl csak Mosony és Soprony megyéket bírja, a többi már mind veszendőben van, vagy megy. Thököly Imre hadával közeledik, már-már összetapos bennünket az ellen l"

11 A jól megerősített győri vár őrsége azonban hősiesen állta az ostromot, úgyhogy a nagyvezér főseregével inkább Bécs ellen indult, végigpusztítva az útjába eső falvakat, településeket. Aki nem tudott elmenekülni, a lemészárlás sorsára jutott, akárcsak Öttevényen.

12 Hasonló végzetes napok szakadtak ekkor Csanak, Koroncó, Szemere, Rábapatona, Mérges és Malomsok községekre. Teleky Mihály parancsnoksága alatt még javában folyt a sikertelen győri várostrom, amikor Bécs felmentése visszafordította a hadi szerencse kerekét. Kara Musztafa szétzüllött hada eszeveszetten menekült keleti irányban, Mosón és Győr megyén keresztül s tűzzel-vassal rombolt le mindent, ami csak útjába esett. Az inség és nyomor a tetőfokára hágott s a megindult felszabadító hadjárat csak növelte a szenvedéseket. Nincstelenségében a jobbágy is katonának szegődött, vagy szaporította a földönfutókká vált haramiák népes számát. A tanácstalan nádor újabb felkelési felhívására adott válasz leplezetlenül ecseteli a megye akkori állapotát. A generalis congregatio levelében hivatkozik a szörnyű szegénységre, a török hadak és német zsoldosok által okozott mérhetetlen károkra és azzal mentegetőzik, hogy a nagy felfordulásban a nemesség is szétszéledt, összetoborzása szinte a lehetetlenséggel határos.

13 A kifogások azonban nem használtak, a megye rendjeinek meg kellett szerveznie a felkelést s ha nem is tudtak 100 embernél többet egybegyűjteni, e kis csapat is köteles volt útra kész állapotban várni az indítási parancsra.

14 A jobbágyok keserveit elsősorban a földesuraknak kellett volna enyhíteniök. De legtöbbször mit sem törődtek ügyes-bajos dolgaikkal, vagy olyan távol laktak tőlük, hogy a jogtalan támadásokkal szemben még akarva sem tudtak volna védelmet nyújtani. így a szolgabírókhoz, illetve rajtuk keresztül a megye hatóságához fordultak panaszaikkal, mely azután, ha már nagyon sokalta a zaklatásokat, felterjesztette a felvett jegyzőkönyveket egyenesen a nádorhoz. Eszterházy Pálnak e magas tisztségében igen nehéz helyzete volt. A császári rendeleteknek mindenképpen érvényt kellett szerezni, de ha a magyarság érdekeit nagyon veszélyeztetve látta, nem tartózkodott a való helyzet feltárásától, még ha az uralkodó személyéről volt is szó. Egy 1683 őszén érkezett nádori levél arról értesítette a győrmegyei rendeket, hogy a panaszképpen előadott bajok orvoslásával Eszterházy János vicegenerálist bízta meg, aki mindent el fog követni a kirívóbb esetek kivizsgálása céljából.

15 A hadjárat egyre növekvő irama azonban újabb feladatokat vetett 140