Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

JOBBÁGYSORS GYŐR MEGYÉBEN A FELSZABADÍTÓ HADJÁRATOK IDEJÉN (1683—1699.) A közeledési kísérletnek szánt 1681. évi országgyűlés részleges kudarca után Lipót császár változatlanul tovább akarta folytatni önkényuralmi politikáját, de a törökök hadi készülődéseiről érkező aggasztó hírek és Thököly újabb felvidéki sikerei más megfontolásra késztették az udvart. Az ellenkezést nem ismerő, kemény parancs-hangot a békülékenység szelleme váltotta fel s célja nem csupán a rendek támogatásának visszanyerése volt, hanem a jobbágy nép helyzetén való könnyítés is. A szándék őszinteségével többé-kevésbé mindenki tisztában volt szerte az országban, de a nemzet szánalmas sorsa és helyzete nem engedett meg ilyen irányú meditálásokat. Fokozott mértékben vonatkozott ez Győr megyére, amely egyike volt a legsúlyosabb anyagi és véráldozatokat szenvedett területeknek. Nem hiába küldött Draskovich Miklós országbíró külön megnyugtató levelet a megye rendjeihez, ígérve benne, hogy mindent el fog követni a kifosztott és siralmas állapotban tengődő nép felsegítésére.

1 Pedig a megpróbáltatások még csak ezután következtek. A török hadak előnyomulásának hírére a császári seregek Lotharingiai Károly fővezérsége alatt elsősorban az örökös tartományok védelmét szervezték meg, míg a Rába vonalának megerősítéséről a környező megyék lakosságának kellett gondoskodnia. A visszavonuló zsoldos katonaság túlkapásai mellett az elszállásolások komoly terhet jelentettek, különösen a falu népe számára. Az uralkodó tömegével kapta a panasziratokat emiatt, de a veszedelem növekedésével már nem tudott változtatni a visszásságokon. 1683 elején közölte Győr megyével, hogy a téli szállásokon elhelyezett fegyveres erőt azért nem lehet jobban szétosztani, illetve más helyekre tenni, mivel az ellenség közeledése már nagyon várható ezen a szakaszon.

2 A lázas sietségben foganatosított intézkedések a fejvesztettség képét mutatták. A felkelést célzó felhívások egymást érték Győr megyében is, de a felségsértő, az ország birtoklására vágyó Thökölyhez való csatlakozást tiltó leiratok sem kerülték el a megye hatóságát. A tilalom nemesre, jobbágyra egyaránt kiterjedt, hogy elejét vegye minden félreértésnek.

3 A téli elszállásolásokkal kapcsolatosan a német zsoldosok részéről volt a legtöbb baj. A lakosság sorozatos feljelentéseit nem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni, de a tervszerűtlen kapkodás e téren is erősen éreztette hatását. Míg pl. Breiner Szigfried hadbiztos tábornok arról tudatta a rendeket, hogy a dunántúli területekre hadbiztosokat küldött ki a szegény nép ellen elkövetett zsarolások kivizsgálására,

4 öt nappal később a nádor követeket kért Pozsonyba, hogy ott adják elő panaszaikat az illetékes megbízottaknak. Mint levelében írja : ,, . . . vármegyéről 138