Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Banner János: Rómer Flóris

öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgalatot akartunk tenni. És egy szebb jövőnek bár távol fekvő reménye éltet. Nemes célra törekedtünk. Nem. tehetünk róla, hogy az erőszak elnyomott." 16 És amilyen felemelt fővel viselte a büntetést, épúgy utasított vissza minden gondolatot, amely időelőtti szabadulását lebegtette meg előtte. Idézzük erre azt a levelet, amelyet öccséhez írt akkor, amikor az kegyelmi kérvény szerkesztésére szólította fel, bizonyára lélekben vele szenvedő édesanyja biztatására. ,,Érett megfontolás után kijelentem — írja —, hogy elveimtől, amiknek a lelki nyugalom megbecsülhetetlen javait köszönöm, semmi e földön nem. téríthet el. . . Mindent elvesztettem, de lelkiismeretem nyugalmát megmentettem. . . Ám porladjanak itt csontjaim, de azt, amit Te kiengesztelődésnek nevezesz, én pedig a legnagyobb becstelenségnek tartok, többé ne említsd ! Elég időm volt, hogy magammal tisztába jöjjek. Minél tovább állottam a magam ítélőszéke előtt, annál szabadabbnak érzem magamat. Ám kínozzák e testet, a szellem független marad. Te azt talán phrásisnak fogod tartani. Milyen kevéssé tudod felfogni a férfiút, aki a becsületességet minden egyébnél többre becsüli." 1T Jellemes nevelő, aki a hatása alatt álló ifjúságot maga szólította fegyverbe, aki azok egy részét már nem hozhatta vissza az életbe, más részét nem szabadíthatta ki a vele közös sors szenvedést hozó börtöneiből és nem hívhatott vissza az emigráció hontalanságából, más választ nem adhatott. Hordta a bilincseket, mint maga vésette bele : „Hazámért és meggyőződésemért 1850. március 15-től 1854. április hó 24-ig !" 18 Minden idők nevelői és fiatalsága tanulhatnak példájából. 4. Negyvenedik életévében járt Rómer, amikor ütött a szabadulás órája. A szabadulásé, de csak a börtönből. Kint az abszolutizmus kiszolgálói tették még hosszú évekig lehetetlenné érdemleges munkáját. Engedelmeskedve elszenvedte rendje büntetését is, de az a munkakör, amelyre vágyott, még soká nem nyílt meg számára. A kiszabadulás utáni vezeklés elég hosszú időt adott arra, hogy a rendben maradásának lehetőségeit mérlegelje. Nem az egyházirend kötelékeinek felbontására gondolt. Világi papként akart szolgálni, de „hol volt az ötvenes években püspöki megye, amely Olmützből és Josephstadtból kiszabadult hazafias papot szívesen befogadott volna".

19 A rend iskoláinál felsőbb rendelkezésre nem alkalmazhatta. Az egykori főiskolai tanár nagy urak házánál nevelőként kereste meg mindennapi kenyerét. Három év után, 1857-ben a hivatalos nyomás enyhülésével a rend kebelében ott kezdte újra a munkát, ahol 18 évvel azelőtt.

20 Előbb Kőszegen, majd egy év múlva Győrött tanított. Négyévi győri működése döntő befolyással volt további pályafutására. Itt találkozott össze ismét fiatalkori barátjával, Ipolyi Arnolddal, aki rábeszélte, hogy a természettudományok mellett régészettel is foglalkozzék.

ai Mikor a győri múzeumot megalapította, barátja tanácsait figyelembe is vette. Visszatért pozsonyi életformájához. Most a Bakonyt járta a múzeum mindenfajta gyűjteményeinek gyarapítása érdekében, amellyel nemcsak az iskola növendékeit, de a szélesebb rétegeket is nevelni akarta. 11