Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Banner János: Rómer Flóris

Fáradtságot nem ismert e téren. „ ... félretéve a kényelem minden élveit, a forró nap, az alkalmatlan- szél és az egészséget fenyegető eső dacára bebarangolom — írja — hegy-völgyeinket, pusztáinkat, szikláinkat ; felmászom elhagyatott váraink ormaira, felkeresem életveszedelemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékbe és odvas barlangokba és pedig sokszor minden kedvező eredmény nélkül, sokszor egy pár kő darab vagy elhányt cserépért, igen sokszor pedig azért, hog}' meggyőződvén arról, miszerint az ajánlott helyen semmi sincs, többé oda ne fáradjak." 2A Bakony című első könyvéből idéztük ezt a vidéki múzeumi munkából jólismert munkamódszert. A könyvben ugyan még kevés a régészeti vonatkozás, de két év alatt egyik a másik után jelenik meg a „Győri Közlöny" hasábjain, valamennyi a népszerűsítés szolgálatába állítva. Hitvallásszerűen hat az a pár sor, amelyet éppen a Győri Közlönynyel kapcsolatban imént említett könyvében ír : ,,. . . tudom, hogy sokan csak azért is el nem ismerik tevékenységemet, mert méltóságukon alatt való dolognak tekintik, hogy néha vidéki lapba is beletekintsenek, ... de hagyán ! csak én ítélhetem meg, mit köszönhetünk lapunknak ; mert még is csak első teendőink közé számítom azt, miszerint egész erőnkből tartozunk legközelebbi vidékünkre hatni." 23 A vidéket, mint a közleményekből kitűnik, az egész Dunántúlra, majd a szívesen rendelkezésére álló folyóiratokon és lapokon keresztül az egész országra kiterjesztette.4 A Bakony, amelyet a kisebb közleményekben még nem akartak észrevenni, az akadémiai tagságot hozta meg számára, de természetvizsgálóként ; pedig ez a könyv tulajdonképpen sírköve volt természettudományi munkásságának még akkor is, ha érdeklődése tovább sem szűnt meg egészen. Akadémiai székfoglalója és a győri Történelmi és Régészeti Füzetek megindítása ugyanarra az évre

25 esett. 5. 1861-ben Pestre került. Egy ideig úgy látszott, alig megindult régészeti tevékenységét más irányba kell terelnie. Mint archaeologiai bizottsági tagnak volt ugyan kapcsolata a régészettel, sőt a nemzeti múzeumi reformbizottsággal is, de valójában akkor vette kezébe a magyar régészet irányítását, amikor 1863-ban a bizottság előadója lett. Ekkor érte élete legkellemesebb csalódása. Az egész ország területén nemcsak olyanokat talált, akik az előkerült leleteket szívesen hozták tudomására, de olyanokat is, akik azok megmentése érdekében áldozatoktól sem riadtak vissza. Biztatására magángyűjtemények, kisebb múzeumok keletkeztek, amelyek igyekeztek megmenteni egy-egy vidék a tudomány számára egyébként örökre elvesző emlékeit. Levelezett azokkal, akiket a vidéken a régészet érdekelt, akik mindenről értesítették s akiket tanácsaival, útbaigazításaival támogatott magukrahagyatottságukban.

26 Nincs itt idő arra, hogy mindazt felsoroljuk, amivel a bizottság ebben az időben foglalkozott, nem lévén pontosan meghatározva : mi tartozik a régészet körébe. Négy dolog mégis különös figyelmet érdemel : a Corvinák összegyűjtése,

27 amelyet külön nemzeti ügynek tekintett : a kézikönyv ügye, amellyel nemcsak tudomány-, de kortörténeti szem12