Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Kozák Károly: A győri múzeum legrégibb kézi tűzvegyverei

A GYŐRI MÚZEUM LEGRÉGIBB KÉZI TŰZFEGYVEREI A magyarországi kézi tűzfegyverek fejlődését kutatva került sor a győri múzeum fegyvergyűjteményének vizsgálatára. Először — egy szakállas puska kivételével — csak újkori kézi lőfegyvereket találtunk. Ez az egy lőfegyver, melyen kisebb átalakítás nyomait fedeztük fel, hívta fel a figyelmünket a múzeum raktárainak és fegyveranyagának tüzetes átvizsgálására, tanulmányozására. A munka nem is maradt eredménytelen, mert — bár átalakított formában — megtaláltuk a legrégibb kézi lőfegyverek csoportjába tartozó szakállas puskákat, melyek a hazai hadtörténelem számára több értékes adatot is szolgáltattak. A szakállas puskákat a külföldi és hazai szakirodalomban három fő csoportba sorolták : fanyelű, vasnyelű és ágyazatba erősíthető szakállas puskák.

1 Ezen belül természetesen még anyaguk, méreteik és egyéb szempontok szerint is csoportosíthatók. Anyaguk szerint ismerünk bronzból és vasból készült szakállas puskákat, melyek közül az előbb említettek általában kisebbek, könnyebbek, egy ember által kezelhetők, mint a szakáll kialakulása előtti legrégibb kézi puskák (1. kép). A vasból készült szakállas puskák között is vannak könnyebbek, de általában ezek nehezebb fegyverek, melyeket egy ember nehezen tudott volna kezelni. Az ilyen nehezebb tűzfegyvereket, melyeket szakállas ágyúknak is neveztek, főleg várak védelménél és ostrománál, s feltehetően szekérváraknál 1. Kézi lőfegyver a XV. század elejéről 101