Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

sünk szerint a szabadbattyáni vasút­állomásnál kerültek elő a Börgönd — Szabadbattyán közti vasútvonal építése alkalmából ott, ahol e vasútvonal az állomástól keletre fekvő dombot át­szeli. A fibulákat a kereskedő a vasút­építés egyik mérnökétől vásárolta egyéb leletekkel. Ezek a következők : 1. Két ezüst karperec 5 — 6 mm. vastag ezüst drótból, melyek két vége körül­belül 12 mm szélességben és 15—16 mm hosszúságban kiszélesedve stili­zált állatfejben (kigyó ?) fejeződik be. Az állatok szemét csiszolatlan, bizony­talan alakú rubinvörös kő alkotta. A karpereceket a kereskedő David Reiling mainzi kereskedőnek adta el. 2. Egy pár arany fülbevaló, ezek még ezidőszerint a budapesi régiségkeres­kedő birtokában vannak. 3. Arany­gyűrű vörös karneollal, mely szintén Budapesten van, de már nem a keres­kedőnél. Az eset szomorú példája, mint szóródnak szét együttes leleteink, amelyeknek együtt kellene maradniok. Fejérmegyei őskeresztény em­lékek. Ide tartozó emlékekről már volt szó a Szfvári Szemlében (1936, 105. és 113. 1). Újabban Nagy Lajos foglalkozik velük az 1938-ban meg­jelent Szent István emlékkönyv I. kö­tetében, >Pannónia sacra« с. dolgo­zatában, mely lelőhelyek szerint fog­lalja össze hazánk őskeresztény emlé­keit. Az »Intercisa és környéke« с fejezetben először Dunapentele emlé­keiről nyújt teljes áttekintést és bővebb ismertetést, majd >Tác-Fövenypuszta« cim alatt a székesfehérvári múzeum itt folyt ásatásairól emlékezik meg és egyben közli a múzeum ókeresztény bazilikából származó faragott korlát­pillérét is, megjegyezve, hogy Magyar­ország területén ez volna az egyetten kimondott keresztény emlék, mely a templomok berendezéséről hű hépet nyújthatna. További megállapításai : Krisztus monogrammja a 400-as évek­nél korábban nem jelentkezett. A monogramm alatt van az életfa, akár­csak a taurini bazilika mozaikján. A monogramm feletti szimbólumok : két delfin, központban pávatoll, mint az örökélet jelképe, balra hal. Ezektől mintegy elválasztva alattuk kapjuk a rákot, a csigát, uterust és mást, amelyekkel nemes küzdelemben álla­nak a föntebbiek. A hátoldali díszítés lapos szobrászati kezelése mutatja, hogy a faragványok fából való elő­képek után készültek. A korlátpillér korát Alföldi András is az ötödik század első felére helyezi és így a táci keresztény templom is, ahonnan származhatott, túlélte a népvándorlás korszakának első évtizedeit. Talán itt is egyaránt használhatták Isten házát barbárok és rómaiak, mint Joviában. (Szent István emlékkönyv 1. 166. 1.) Honfoglaláskori temető Nagy­karácsony-szőlőhegyen. Szabados Antal, az Előszálláshoz tartozó Nagy­karácsony-szőlőhegy tanítójának jelen­tése szerint Balogh Mihály földjén már többizben találtak csontvázakat. Ezelőtt mintegy 15 évvel házépítés közben akadtak sírokra, melyek csont­jait kiszedve, közös gödörbe hányták össze. Szabados Antal 1937-ben a csontokat újból kiásva, egy gömböcs­kékkel díszített ezüst fülbevalót és bronzgyűrűt talált közöttük. Később a kerti szőlő között találtak csontvázat melléklet nélkül. Ugyanitt 1938 tava­szán mellékletes csontváz is került elő, melyet Szabados Antal bontott ki és a kézfejen fonott ezüstgyűrűt, a fejnél pedig halántékgyűrűt talált. A múzeumba beadott mellékletek sze­rint a sírok XI—XII. századi ősmagyar telep maradványai lehetnek. (Lt. sz. 10788—789). A both-pusztai éremlelet lelő­helye. Fejér vármegyének eme mint­egy 32000 drb érmet számláló és I. Kálmán, II. István és II. Béla ko­rából származó éremleletének köze­lebbi lelőhelye Lülei both-pusztai fő­intéző bemondása szerint a puszta Aranyos-oldala nevű dűlője volt. A leletre vonatkozó adatokat 1. Szfvári Szemle 1934, 47. 1. Polgárdi középkori régiségei­ről. Az irodalomban Polgárdi két helyen szerepel, mint középkori régi­ségek lelőhelye. Az Arch. Értesítőben képek kíséretében (1882, 144—148.1.), melyeket részben Károly János is le­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom