Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Ant. Kleinkunst tükörreliefje, a harmadik a berlini múzeum Rómából származó márvány csoportja. (I. m. 81, 82, 83. kép). A dolgozatban ismertetett egyéb fejérmegyei leletek egy Dunapenteléről származó ládika veret párducon álló Dionysos-szal (I. m. 83. 1. 65. kép) és a felcsuti ládaveret (I. m. 77. I. 62. és 63. kép). Fejér megye római mécsesei. A M. kir. Pázmány Péter Tudományegyetem érem és régiségtani intézete kiadta Iványi Dórá-nak »A pannóniai mécsesek« с dolgozatát, benne megtaláljuk Fejér vármegye mécseseit is. Ez adattár becsét emeli, hogy Iványi Dóra bejárva a múzeumokat, köztük a székesfehérvárit is, saját tapasztalatai alapján állította össze nagy kötetet kitevő művét és közli az irodalmi adatokat, a lelőhelyek, a bélyegek betűrendes jegyzékét is, ami által nagyon könnyen kezelhető ez a 4618 adatot tartalmazó munka. A szöveget 99 elsőrendű kivitelű képekkel megtöltött illusztrációs tábla egészíti ki. Tudományos öntudatunk emelésére szolgál és a külföld előtt is emeli értékünket a budapesti tudományegyetemi érem és régiségtani intézetének ez újabb kiadványa, mely dr. Alföldi András professzor lelkes vezetése alatt már több ily becses művel gazdagította irodalmunkat. A lelőhelyek jegyzékében Fejér megyéből legnagyobb számmal szerepel Dunapentele. Utána következik Adony. Egy-két darab képviseli Baracsot, Igart, Kálozt, Tárnokot, Vajtát és Zámolyt. A székesfehérvári múzeum anyagából 69 darabról történik emíítés 40 illusztrációval. Ezek közül érmekkel dotáltak a következő számok : 851 Valentinianus (lt. sz. 5441), 1618 Constantinus (lt. sz. 5553), 2984 Maximianus (lt. sz. 5469), 3311 Claudius Goticus (lt. sz. 5548), 4227 Marcus Aurelius (lt. sz. 5504). Római éremlelet Kecelről. Iszkaszentgyörgyön 1934-ben Veres József vezetőjegyző 23 római ezüstérmet ajánlott fel a múzeumnak, mint együttes leletet. A leletben feltűnt az érmek közti nagy korkülönbség : 12 ugyanis második századi, a több egy század kihagyásával a negyedik századbóí való. A leletet megmutatva Dr Alföldi András egyetemi tanár, kiváló római numizmatikusunknak, azonnal az általa ismertetett (Arch. Ért. 1922,99 ; Blätter für Münzfreunde, 1923.) a pestmegyei' keceli letet jutott eszébe. Veres J. bemondása szerint tényleg ez a lelet is Kecelről származik és része az Alföldi által feldolgozott éremleletnek. Meghatározása szerint a lelet tartalma : 3 Hadrianus, 1 Antonius Pius, 2 Faustina mater, 2 Marcus Aurelius, 1 Faustina junior, 1 Commodus, 1 Didia Clara (Didius Julianus leánya. Ritka !). Negyedik századi ezüst siliqua-k: 8 II. Constantius, 1 Valens és 3 Constantius-féle barbarikus utánzat. A Constantius-féle érmek verdebélyegei : 2 drb ANT (Antiochia), 4 drb S1RM (Sirmium), 1 drb SIS (Siscia. Ritka !)> 1 drb TES (Thessalonica. Ritka !). A Valens érem bélyege CONS (Constantinopolis). Az utánzatoké : C. S. ; C. M. ? ; a harmadiké ? . Megtartásukat illetőleg a korai dénárok nagyon kopottak, a későbbi siliqua-k igen szépek. A harmadik századi érmeknek a leletből való kimaradását Alföldi azzal magyarázza, hogy ezek a gyenge ezüsltartalmú billonokat a forgalomból kivonták és helyettük inkább elfogadták a régi jó dénárokat. Ar egész lelet, miként Alföldi kikutatta, a háború elején egy hajó roncsaival együtt került elő a Duna közelében. »Nem lehetetlen, hogy egy rosszul sikerült dunai átkelés emléke I. Valentinianus harcai idejéből : de lehet^ hogy néhány évvel később került a földbe, mikor a hunok lökése rázta meg a limes környékét.« A lelet többi része Dr. Niklovits Károly birtokába, kilenc darab pedig a Nemzeti Múzeum Éremtárába jutott. Adatok a szabadbattyáni népvándorláskori fibulákhoz. A Magyar Tört. Múzeum feljegyzéseink szerint (Szfvári Szemle 1933, 33. 1. ; 1935, 92. 1.) három germán fibulát őriz Szabadbattyánból. E fibulák ketteje hiteles értesülésünk szerint egy budapesti régiségkereskedő útján jutott a múzeum birtokába. A fibulák a régiségkereskedőtől szerzett értesülé-