Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

toan Inotárol kaptunk a veszprémi múzeum szives közvetítésével néhány ide vonatkozó tárgyat. A tárgyak jegyzéke: két bronz karperec dudorokkal és köztük körkörös hornyolásokkal, három kis bronzkarika, két gyűrűalakban összehajtott vékony sodronytekercs, három összehajtott sodronyrészlet, két szalagalakú bronztöredék rovátkákkal, két vaskés, három agyaggyöngy. Lelőhelyük a forrásokhoz vezető út mellett Zirkelbach és Fridrich mandulása, ahol cseréptöredékeket és csontvázrészeket is találtak. Az adatokat Faller Jenő volt szíves számunkra megszerezni (Lt. sz. 11222). Múzeumunk Aeneas kőemlékei. A székesfehérvári múzeum két Aeneas menekülését ábrázoló kőemléket őriz. Az egyik Dunapenteléről származik, 83 cm magas és 54 cm széles mészkőrelief. Főalakja a szakállas és dús hajjal övezett Aeneas, ki fedetlen, hátra vetett fejjel és távolba irányuló tekintettel jobb felé rohan. Bal vállán ruhába göngyölt édes atyját, Anchisest viszi, baljával pedig fiának, Ascaniusnak csuklóját ragadja meg. A domborművön hiányzik Anchises feje, Ascanius egész alakja az alsó kar egy kis töredékét kivéve. Aenes jobb karja és jobb lába a tunica aljától csak leütve maradt fenn. Ruházata a római harcos viselete : térden felül érő tunica, rajta izompáncél, melyet lent rojtos szíjsor és pikkelysor zár le, fent pedig egy szíjsor a vállakat takarja. Az alak vállára vetett, elöl összekapcsolt köpeny egyik szélcsapkodta szárnya a bal felső képteret tölti be. Aeneas lendületes, erőteljes, előrehaladó mozgásának, nyugtalan fejvetésének, a test formáknak, a tunica redőzetének természetes ábrázolása a reliefnek művészi jelleget ad és valószínű, hogy Kölnből érkezett mintaképek alapján Kr. u. II. század 2. felében készült (Lt. sz. 8030). — A másik Aeneas emlék Fövényről származó kőszobor sokkal kezdetlegesebb munka. Itt Aeneas alakját rohanás helyett homloknézetben nyugodtan állva látjuk, mellette áll szorosan hozzá simulva fia Ascanius, kit csuklójánál fogva tart, ímíg Anchisest, ki egész babaszerű lett, baljával szorítja magához. Kidolgozása primitív, schematikus munka. De éppen az eredeti mintának a helyi kőfaragó által való eme egyéni átfogalmazása, a bennszülött keltaság művészi gyakorlatába áthajló ábrázolási mód ad a reliefnek egyéni jelleget és teszi a helyi művelődés sajátos kincsévé (Lt. sz. 2852). Az Aeneas szobrok a provinciákban rendszerint síremlékeket diszítettek, mint a pietas képviselői. (Erdélyi Gizella : Aeneas menekülése, római dombormű a székesfehérvári múzeumban. Arch. Ért. 1934, XLVII. k. 49—53. 1.). Az adonyi Bachus- jelenetes bronz dombormű. A székesfehérvári múzeum ez értékes emlékéről Paulovits István közöl bővebb ismertetést »Dionysosi menet (thiasos) magyarországi római emlékeken I.« с doldozatában (Arch. Ért. 1935, 98. 1 79—80. kép), amely szerint e köralakú domborműves bronzlemez eredetileg tükörtok volt. Ábrázolása Bachus (Dyonisos), Herakles és egy pán, kik mámoros összeölelkezésben lépkednek jobbra tartó irányban. Középen a karcsú vonalú, teljesen meztelen Bachus, kissé hátravetett fején dús hajzatát elől szalag szorítja le. Jobb keze a felső testével hozzádülő pán jobbvállán nyugszik, ki leplet tartó, könyökben behajlított jobb karjával fejéhez nyúl. Aránylag legkevébbé jól sikerült Herakles alakja. Szakállas feje dacára, ha felső karján nem viselné a jellegzetes oroszlánbőrt, testének szerény megformálásából nem lehetne ráismerni. Testét lágyék körül takarja csak rövid ruha. A három ölelkező alakot a vállaik felett vitt thyrsos-nak nevezett rúdszerű dolog kapcsolja egybe. A jelenetben főhős Bachus. Herakles mellette csak jelentéktelen mellékfigura. A bronzlemez legnagyobb átmérője 96 cm. Eredeti állapotában elrozsdált, kékes zöld patinája volt. Középtájon erős vasszegecs állott ki, mely hátul egy kiálló bronzdudoron átmenve hegyben végződött. Patináját tisztítás közben elvesztette (Lt. sz. 3132). Hozzá közel álló típusok a wiesbadeni múzeum lemeztöredéke, a müncheni Museum