Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

római leletek társaságában került elő, maga germán tipus és egyik bizonysága annak a műtörténelmi hatásnak, melyet a IV. század folyamán a keleti gótok gyakoroltak a már hanyatló római kultúrára. A székesfehérvári múzeum dunapentelei keramikai gyűjteményéből a hun korsón kívül még két edény sorozható a népvándorlás korába. Az egyik kiöntő csöves, füles korsó (4025), minő a csökmői lelet (Hampel J. : Alterth. I. 136. 1. 293. a.) csakhogy a dunapentelein hullámvonalas díszítés is van. Közelebb áll a szegedi múzeum szöregi korsójához (Ethnographia 1932, 66. 1. 5. á.), melyet két hullámvonalas szalag díszít. A korsó különféle római leletekkel 1914-ben államsegélyből került a múzeumba. Mag. 17, száj bősége 11 cm. Éles vonalú díszítésekét fésűvel húzott körkörös barázdás szalag és köztük 6 hornyolásos hullámos disz. Feltűnő a fülnek, kiöntő csónak utólagos felerősítése. (A múzeum gyűjteményében e fajta korsó az előszállás-öreghegyi avartemetâ I. sz. sírjának 7919. sz. edénye.) A másik dunapentelei edény..(2488) szintén hullámvonalas és az Öreghegyről való. Nagyon kezdetleges kidolgozású. Anyaga szemcsés, színe a gyenge égéstől feketés pirosas foltokkal. Alakja köcsögszerű rövid nyakkal, kihajló peremmel. A nyaka alatt elmosódott hullámvonal, mely lefelé spirálisan egész a fenékig folytatódik. Mag. 13-7, szájb. 9 cm. Marosi Arnold, FELJEGYZÉSEK. Őskori telepnyomok Vértesacsán. Vértesacsa régészeti adatai után kutatva vettünk hírt arról, hogy 1910 körül a likaskői második dűlőben, a Veréb-felé vezető út mentén Rottenberger József 7843 és 7844 telekkönyvszámú földjén két nagy edény került felszínre fedővel és csontokkal. E leírás szerint tehát a kérdéses helyen feltárt leletek valószínű bronzkori urnatemető maradványai lehetnek. Bronzkori űrmérték múzeumunkban. Kurt Willvonseder, osztrák ősrégész hívta föl figyelmünket arra, hogy kisapostagi leleteink között egy kis füles agyagpohár (Lt. sz. 9421) nem ivásra, hanem űrmértékül szolgált. Alakja ugyanis más, mint az ivópoharaké és emlékeztet a manapság használatban levő űrmértékek alakjára. Ennél is fontosabb bizonyíték, hogy a kisapostagi.edény alakja egyezik a bécsi N. Ö. Landesmuseum 1932-ben szerzett két füles pohár alakjával, melyek dr. Friedrich Wimmer mérései alapján űrmértékeknek bizonyultak (Forschungen und Forschritte, Berlin 1933, 9. Jahrg. NR. 6. S. 74). Edényünk tudományos értéke főleg abban rejlik, hogy dr. Wimmer társait mint az őstörténet első űrmértékeit ismerteti. Koruk, miként a mienké is, a Krisztus előtti második évezred közepe. Ez időben Egyptom, Mezopotámia magas kultúrájában már a hossz-, súly- és űrmértékek általánosan ismertek voltak. Az európai bronzkorból azonban eddig csak a suives űrmértékre voltak bizonyítékaink, tehát a kisapostagi pohárka úgy tekinthető, mint Magyarország őskorának első űrmértéke. Érdekes, hogy a vajtai kőkori leletek között is van e fajta edényünk (Lt. n. 9622), mely kis fülével és a mai mérőedényekkel (deciliter)« teljesen egyező, hengeres alakjával szintén lehetett űrmérték. Ennek űrtartalma 0-19 1., a kisapostagié 016 1., ami csekély különbséggel egyezik a. bécsi nagyobb edény 0-162 1. űrtartalmával, ami szintén igazolja, hogy vele azonos célt szolgált. Hallstadti lelet Inotáról. A hallstadtinak is nevezett korai vaskorból aránylag kevés adata van Fejér megyének. E téren minden lelet figyelemre méltó és örvendetes gyarapodása a múzeumnak. Az 1938. évi gyarapodás40