Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. át kőbe, de a tradíció erős nyoma a későbbi kőbe való á gásokon is érvényesült (1. m. 61. és 13. 1. 26. k.). A kő Székesfehérvárott egy régi ház lebontása alkalmával került elő. Hogy azonban nem az itt létező őskeresztény bazilika korlátjának volt alkatrésze, kétségtelen. Székesfehérvárott ugyanis a római életnek és a vele kapcsolatos őskereszténységnek eddig semmi nyoma. Itt nem gondolhatunk másra, mint a közelben fekvő tác-fövenypusztai római telepre, az ott feltárt három apsziszos, fűtőcsatornákkal felszerelt hatalmas római épülettömbre, mely valószínű istentiszteleti célokat szolgált. Erre vonatkozólag Nagy Lajos véleménye: Számtalan, eddig még teljesen fel nem tárt helyiség olyan elrendezést mutatott, hogy bennük egy őskeresztény vallásos rendeltetésű épületre kellett következtetnünk. Három, egymás mellé apszisszel záródó s érintkező helyiséget tártak föl. Feltűnő volt, hogy a középső, legnagyobb apszisszel végződő épületben még egy belső félköralakú falat is találtak, amilyenek a keresztény templomokban a klérus ülőhelyéül szolgáltak. A helyiségek nem egyszerre épültek, hanem egy korábbi magánépületet, esetleg villát beépítéssel alakítottak át egyházi épületté (I. m. 60—61. 1.). A fövenyi leletek közül még a vas diatretumnak nevezett hálózatos díszítésű üvegtöredékek, egy üvegpohár talp, nyelén a mai kelyheken szokásos gombszerű kiszélesedéssel, egy töredékben fennmaradt kigyós fülű sárgamázas edénynek keresztet viselő levélalakú díszítése hozhatók összefüggésbe az őskereszténységgel (Fövenyi leletek ismertetését I. Marosi A. cikkeit Szfvári Szemle 1934, 53—71. 1. 1935, 35-38. 1. 1936, 105—108. 1. Kath. Szemle 1935, 78—84. 1. 193, 138. 1. Századok 1935, 266. 1.). Az őskeresztény emlékeknek fent ismertetett jelentős száma arra vall, hogy Fejér megye területén a IV. században a keresztény hit már elterjedt, bár a lakosság majoritását, miként a Drávától északra seholsem, itt sem érte el. A ládavereteken megnyilvánuló keresztény-pogány elemek keveredésében a mitologikus ábrázolások a hellenisztikus keleti művészetnek térfoglalását mutatják, a bibliából vett képek a nyugati keresztény hitéletnek a bizonyságai. Egyik tünete ez Kelet és Nyugat dunamenti összeütközésének és annak az átmeneti állapotnak, melyben a pogány és keresztény világnézet végső küzdelmét vívta egymással. Arra is van adatunk, hogy ez a dunamenti, köztük a fejérmegyei kereszténység is, melyik árnyalathoz tartozott. Rómának vagy az arianizmusnak volt-e követője? Erre vetnek fényt Szent Ambrus 378-ból való szavai: Nonne de Thraciae partibus per Ripensem Daciám et Mysiam omnemque Valériám Pannoniorum totum illum limitem sacrilegis pariter vocibus et barbaricis motibus audivimus inhorrentem. Vagyis az arianizmus volt itt az uralkodó szekta.