Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Kúthy István. Sambach nevéhez fűződnek.

41

) A fehérvári régi jezsuita templom belső felékesítése 1748—52 években történik. A budapesti egyet, könyvtárban található jezsuita napló 1748. évi bejegyzései közt már megtalálhatjuk a freskók rövid ismertetését: »Fornices Templi, dempto uno, quod Chorum Musicorum respicit, eleganti penicillo ac singulari Architecturae artificio illustratae sunt. Fornicis Ima pars quae Aram Majorem despicit, exhibet SSmam Triadem, altera Divos Ungariae Indigetes Emericum et Stephanum, coronam ac sceptrum Bmae Parentem offerentem. 3ia demum S. Parentem nostrum in Coelis Triumphantem.«

42

) Tehát freskónk keletkezésének ideje a magyarországi barokk mennyezetfestés virágkorára esik. Sambachnak munkájában a helybeli jezsuita rendház két coadjutora segédkezett, Werle (Wernle) Antal és Magis János.

43

) Sambachot Kapossy műbirálata, mint »a mindig egyenletes, konvencionális formakészségben biztos, mélyebb problémákkal nem küzdő akademikus«-t mutatja be. A hivatott műkritika megállapítását el kell fogadnunk, azonban még szívesebben elfogadjuk festőnk tanítványának, a hires freskófestőnek Dorfmeisternek véleményét: »Ein Sambak, welcher in Stulweissenburg die Jesuiden Kirche gemahlt, ist nicht von Schreiender Farbe und ist doch ein Grosser Rechtschaffener Künstler.«

44

) A tiszt templom szt. István freskója tulajdonképen a magyar barokknak Regnum Marianum gondolatát érzékíti meg. A nagyszerű térhatású templom hajójának első boltozatára festett kép mennyei perspektívában mutatja be a nagy eszme morális életrevalóságát és diadalát. A kép közepén a csillagkoronás, királynői tartású bold. Szűz, lába -alatt a holddal, ölében a szt. István felé hajló bájos isteni Kisdeddel fogadja a szent király hódolatát és országfelajánlását. Jobbra hatalmas felhőgomolyagon előtte térdel szt. István s kemény, férfias, mindamellett rendkívül formás mozdulattal baljával a párnára helyezett szt. koronára mutat, melyet »merész lebegésben ábrázolt« kerub emel magasra. Képünk alsó bal sarkában a kép keretén bőven túláramló felhőgomolyon szt. Imre herceg térdel, arca égi örömtől ragyog, jobbjával az országpajzsra támaszkodik, baljával pedig a kettős keresztre mutat. Az országpajzs mögött kibontott zászló lobog. Szt. Imre előtt egy, a szent Szűz udvarához tartozó angyal lebeg, liliomszálat tart magasra a kezében, mintegy odakínálja azt szentünknek. A kép alsó keretének közepén, a mennyei udvarból kiválva, pajzsos, pallosos angyal ereszkedik alá: a hatalom és igazság angyala. A puttók és angyalok csoportosítása játszi, mégis décens lebegésük mennyországos hangulatot varázsol a képre. A kompozíció nyugodt méltósága, a rajz finomsága, az alakok életszerűsége, a színek választékossága: csupa ajánlás.