Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Levediai vonatkozások a székesfehérvári múzeum anyagában. telepi kard is. E hely ugyanis teljesen megfelel a kardunkon megnyilvánuló két kultúrának: a Skandináviából kiindult normann és a Meotis-vidék arab, illetőleg kazár kultúrájának. Markolatgombjának állatfigurája, a teknősbéka, mint jellemző földközitengeri állat, szintén ide utalja. A karddal együtt talált füles bronzpityke szélének hegyes kiugrásaival, csúcsos végével az oroszországi vorobjevoi pitykékkel mutat rokonságot (Arch. Hung. XX. к. XVIII. t. 1—8). A kardnak oroszországi hasonmásai a kievi és még inkább a bjelimeri kurgán kardja gombjának hármas tagozásával és gödörkés díszítésével (Posta Béla: Régészeti tanulmányok Oroszföldön. 15. 1.). Hazai leleteink közül markolatának niello díszítésével, sárgafémből készült lemezbevonásával a vác-csörögi kard (Arch. Hung. XII. к. 11. t.), háromtagozású markolatgombjával az egyik budapesti normann kard (U. o. 9. t.) áll hozzá legközelebb. A rádiótelepi kard korának tipológiai és technikai alapon történt megállapítását támogatják a lelőkörülmények is. Részletes leírásuk az Arch. Értesítőben (1923—26 évf.) megjelent dolgozatomban olvasható. Itt csak arra utalok, hogy a sír fekvése mintegy 100 m távolságra esik az ugyanitt feltárt soros temetőtől. Ez az elkülönült helyzet azt mutatja, hogy azok közé a magányos sírok közé tartozik, aminők a honfoglalás első évtizedéből fennmaradt benepusztai, geszterédi, ókécskei stb., Fejér megyében a verebi, szabadbattyáni, nagylóki sírok és aminő izolált, magyarságtól származó sírokat Fettich szerint Levediában is találtak (Arch. Hung. XXI. 50. 1.). A temetési ritus is egyezik velük, mert lócsontok voltak a sírban. A kardon és hozzátartozó alkatrészeken kívül a sírban talált egyéb tárgyak: kengyelek, zabla, harci csákány, faveder abroncsmaradványai, aranylemez töredékek, az ismertetett pityke mind azt mutatják, hogy a rádiótelepi magányos lovas sír még a levediai kultúrában élő, honfoglaló magyar előkelőség hagyatéka. Marosi' Arnold. 55