Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Szent István király tiszteletét őrző egyházi műemlékeink Székesfehérvárott. (Folytatás.) IEBBE A NAGYVONÁSOKKAL KIRAJZOLT artisztikus és egységesen ható környezetbe állítjuk bele most már azon műemlékek ismertetését, melyek szt. István király védnöksége alatt álló templomunkban közvetlenül első szt. királyunkra vonatkoznak. Cimbal mennyezetfreskóiról és Fischer főoltárképéről beszélünk. A Műemlékek Országos Bizottságának magyar műemlékeinkről Oerecze Péter által összeállított 1906-os jegyzéke nemcsak székesegyházunkat, hanem az említett festményeket különkülön is a védendő magyar műemlékek közé sorolja.

16

) Mindhármat jogosan, mindhármat talán szerves összefüggésük miatt is, hiszen sem barokk freskóinknak, sem a barokk hangulatú oltárképnek tárgyát és művészi kivitelét nem értenők meg igazán, ha kiszakítanók valamelyiküket korhű építészeti környezetükből. És hogy e környezet eredeti valóságában keretezheti és ajánlhatja a szakszerűen restau

r

ált festményeket: mindezt főképen a múlt év nyarán befejezett renoválási munkálatoknak köszönhetjük. A székesfehérvári székesegyházat felépítése óta belsejében két ízben újították meg érdemesebben: 1848-ban és 1866-ban, először a káptalan áldozatkészségéből, másodszor jórészt Farkas Imié megyéspüspök és Limbek János kanonok hagyatékából ; első ízben 4826*2 forint költséggel, másodszor 24.339 forint erejéig. De sohasem olyan hozzáértéssel és az eredeti épség iránt érzett tisztelettel, mint legújabban. Ez mindenesetre elsősorban a külső és belső restauráció nagy koncepciójú tervezőjének, Möller Károly dr. budapesti építészmérnöknek érdeme. A templom külsejének megújítását a kegyúr, Székesfehérvár szab. kir. város közönsége végeztette, 71.500 P költséggel, a város műszaki hivatala, nevezetesen Schmidl Ferenc műszaki tanácsos ellenőrzése mellett, Ízlésesen és amennyire lehetett, a templomrestaurálás Kuhn-féle modern előírásainak tekintetbe vételével. A belső megújításának költségeit legnagyobbrészt a székesfehérvári belvárosi egyházközség viselte; a jótékony adakozók sem hiányoztak. Az utóbbi javítások költségeiről szóló számadásokat most állítják össze, úgy halljuk, külön füzet fog róla megjelenni. 1935 január 1-től 1938 március 31-ig összesen 82.218 P 96 f-t fizetett ki a székesfehérvári belvárosi egyházközség a templom és szerelvényeinek költségeire. Hozzászámítva