Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Marosi Arnold. nyúlványon látható farostok mutatják, hogy fa borította, melyet a rajta talált sodrony maradványok szerint ezüstsodrony takart. A kardhoz háromféle sodrott és egyféle sima ezüsthuzal tartozik. A sodronyok első fajtája azok a patkóalakban meghajtott, kettősen csavart sodronyok, melyek a markolatgomb három tagozatát választották el egymástól. Alakjuk lapított, mivel a vésett csatornába hármasával voltak beszorítva. Végük behajlított a vésett csatorna, fentemlített befűrészelt részeibe való behelyezés miatt. Vastagságuk 15 mm. A sodronyok másik faja spirálisan csavart kettős huzal. Vastagságuk 08 mm. A markolat körülcsavarására szolgáltak oly módon, hogy két sodrony ellenkező sodrási iránnyal egymás mellé fektetve kalászszerű mintát adott. A harmadik sodronytípus három összesodrott kettős huzalfonalból áll. Rendeltetésük a markolatot átcsavaró huzalok alsóés felső végének lekötése volt. A sima ezüsthuzal átmérője 07 mm. Ez a huzal szintén a markolat körül csavarodott olyképpen, hogy a kalászmintás sodronyok*között elválasztó vonalat alkotott. A leírásból látható, hogy a markolatgomb és keresztvas ezüstlemezes borítása azzal a technikával azonos, amit Fettich a Meotisvidéki fémművesség tradíciójaként ismertet. E technika lényege a kevésbbé értékes fém vagy más anyagoknak arany, ezüstlemezzel való bevonása. Legjellegzetesebb képviselői e technikának hazai leleteink sorában a két lemezből készült tarsoly lemezek. Az alsó erősebb és olcsóbb vörösréz vagy bronzlap, mely csak arra szolgált, hogy a ráerősített felső, vékony nemes fémlemezből készült, díszes lapot erősítse. A markolat sodronyfonatának kalászos mintája szintén a Meotis vidékéről való. Hazai leleteink között a beregszászi palmettás kúpalakú dísztárgy alsó részén látható (Arch. Hung. XXI. к. 73. t.). A markolatgomb és keresztvas üregeinek sajátos huzalos díszítése, ami dr. Kalmár János felfedezése, egészen új díszítési mód eddig ismert normann kardjaink díszítési technikájában. Figyelembe véve kardunk normann típusát, díszítésének a tarsolylemezekkel rokon Meotis-vidéki vonásait, reá is alkalmazhatjuk Fettichnek a tarsolylemezek és a velük rokondiszítésű kardok idejére, helyére, mestereire vonatkozó megállapítását. E szerint kardunk készítési ideje a magyar honfoglalást (Kr. u. 896) közvetlen megelőző időszak, vagy azután pár évtized. Készítési helye a Levediával szomszédos kievi szláv-normann állam területe, esetleg Levedia nyugati része. Mesterei a kievi állam nagyobb központjaiban vagy a levediai magyarság nyugati legelőkelőbb törzsei között élő arab és kazár ötvösök lehettek. Fettich szerint a tarsolylemezekkel együtt itt készültek a tarcali, a geszterédi és Nagy Károlynak tulajdonított bécsi szablya is. A fentiek alapján hozzátehetjük, hogy a székesfehérvári rádió54 ш—