Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Mindenekelőtt tisztáztuk a lelőhelyet. Az edényeket a helyszíni megmegállapítás szerint Fölöp István, földműves gazda Ságivölgyi dűlő község alá nyúló, nyugati részében fekvő földjén találták, tehát itt kezdődött meg a feltárás. Hatvan cm. mélységig átforgatva a földet 56 cm. mélységben egy csontvázsírra akadtak. A csontváz feje keleten, lába nyugaton feküdt. Kibontása közben a fej jobb oldalán egy 7*9 cm. magas, La Téne típusú agyagpohár, a nyakon ugyanilyen jellegű bronzlánc, a jobb alkaron két rózsás motívummal díszített karperec, a deréktájon vaslánc töredékei, a két lábon pedig a bokán egy-egy 4 ludtojás nagyságú félgömbből álló lábperec került elő. A leletek mind jellegzetes kelta hagyatékok, tehát a sír a Krisztus előtti harmadik-negyedik századból származik (Lt. sz. 10686-90). Az ásatás másik eredménye ugyanazon földön, ahol a csontvázos sír előkerült, egy halott hamvasztásos urna sir feltárása. A hamvasztásból megmaradt csontok két egymásra borított tálban voltak, a tálak mellett füles korsó, szürkés színű tálacska fenekén rombus alakú bélyeggel és kisebb üvegpalack töredékekben feküdtek Ez a sir már a római korból való. (Lt. sz. 10681—85). Ugyanezen területen a szomszédos Fülöp Kálmán földjén vagy 10 éve egy helyen szántás közben a ló lába lesülyedt. A gazda ásni kezdett, mikor is hamus réteget és ebben egy agyagedényt talált. A próbaásatást ide is kiterjeszkedve tényleg ráakadtak a fenti hamugödörre. A gödröt feltárva annak egy méter mélyen fekvő hamus és vörösre égett agyagrétegéből hullámvonalas edénytöredékek kerültek elő, melyek késő középkori (XII—

XIII. század) telepítés maradványai lehetnek (Lt. 10691). Lóalakos római mécses Székesfehérvárról. A Pécsett megjelenő „Pannónia" folyóirat 1937. 7—10 számában Noll R. : Statuettenlampen in Pferdegestalt с. dolgozatában ismertetve az eddig előkerült lóalakos római mécseseket egy Székesfehérvárról származó ilyen mécses leírását és képét is közli. A mécses a berlini „Staatl. Museum für Vor- und Frühgeschichte" tulajdona. A mécses anyaga szürkeagyag olajzöld máz maradványaival. Három darabra törött és az idő erősen megviselte, de egyébként minden része megvan. Alacsony négyszögű alapzata van, melyen egy kezdetlegesen kidolgozott, zömök termetű ló áll tagozás nélküli, oszlopszerű lábakkal első ballábát fölemelve. Szügyéből római mécses nyúlik ki oly módon, hogy a fej és fölemelt láb érintkezik a mécsessel. A mécses jelenlegi helyére valószínű Lichtneckert József útján került, kinek volt összeköttetése a berlini múzeummal. így szerepelhet mint székesfehérvári lelet, ami azonban még nem bizonyítja, hogy valóban itt is találták. A kápolnásnyéki népvándorláskori sírlelet. Vármegyénk ez érdekes sírleletéről, melyet már egy alkalommal közöltünk, Horváth Tibor : „Az üllői és kiskőrösi avar temető" с művében (Arch. Hung. XIX. kötet) megjelent tudományos feldolgozása alapján most már bővebben ismertetést is adhatunk. A leleteket 1931 s.eptember 23-án találták dr. Halász Gedeon birtokán, jégverem építéskor. A sírt utána ásta Fettich Nándor. Ekkor kerültek elő az alant felsorolt leletek közül az orsógomb, az egyik fibula és 18 gyöngyszem. A leletet a tulajdonos a M. N. Múzeumnak ajándékozta. L. sz. N. 37—1931 1-5. A lelet a következő darabokból áll : -«, 1. Füles, kifolyócsöves agyagedény. Méretei : 14-5 cm. magas, szájának átmérője 10*5—11 cm., a talpának átmérője 9*6—10 cm. Finom iszapolt agyagból korongon készült, jól égetett darab. A test kettős csonkakúp alakú jellege világosan látható. A felső rész, melyet a nyaktól kiemelkedő határvonal választ el, benyomott hálómintás bélyegzővel van díszítve. A nyakon sűrűn húzott besimított vonalak láthatók. A fül gömbölyű (XLVI. t. 3. k.). 2. Fibula, ezüst, a szélein valamint elválasztó szalagjain niellóval 41