Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

sara csücske van. A lemez alsó lapján látható három mélyedés a fölerősítő szegek odaforrasztására szolgált. A tükörutcai első számú sírlelet gepida jellegű négyszögletes, fejesszegü övvereteivel és avar típusú csatjával, mint az avar műipart befolyásoló germán hatás jellemző esete érdemel figyelmet. E tekinteben, miként már említettük, rokon az efajta abonyi, keszthelyi, az előszállásbajcsihegyi leletekkel. A római temető területén talált és a tükörutcai második sírleletnek pont-vonal ornametikaja ad jelentőséget. Ez ornamentikáknak legkiválóbb hazai képviselői az adonyi préselő minta, a gátéri 11. számú sír nagyszíjvége (Arch. Hung. I, 6. t. 2. és 25. к.), továbbá a fenéki emberfejes szíjvég (Hampel : Alterth I. 618. 1. 1988 á). A pontvonal díszítés valószínűleg szkita, illetőleg iráni eredetű őselem, mely Kisázsiában és Irán területén Kr. u. a III. század végéig mutatható ki. Ellenben újból megjelenik Európában a VI. század folyamán és tovább él a VII. században is nálunk az avaranyagon, a Balkánon a bizánci préselt övgarniturákban és Olaszország longobard temetőiben. (Bővebb ismertetését 1. László Gyula : Adatok az avarkori műipar kapcsolataihoz, Bpest, 1935, 8—14. 1.) Az emberfejes szíj végnek másik jelentős, tudományos értéke, hogy mint a fenéki szíjvég párja, egyik klaszikus példája a hellenisztikus Kelta és római temető Sárkeszin. Sárkeszi, ahol a múzeumban levő pompás Mithras emlék alapján már végeztünk ásatást, melynek eredménye volt egy a Mithrasszal kapcsolatos szentély feltárása (Szfvári Szemle 1932. 64. 1., 1933, 15. 1.), újabban ismét értékes leleteket szolgáltatott a múzeumnak. Fülöp Lajos, áll. gimn. tanuló 1937 április havában két RESATVS bélyeggel ellátott pannóniai mitológiai motívumok magyarországi avar emlékeken való előfordulásának. Az emberfej ugyanis a görög mitológia Silenos-ának átvétele. Ennek a szakállas és bajuszos emberfejnek, miként Fettich N. írja, az erősen ornamentikái szerep mellett is jellegzetes arckifejezése van. A díszítendő tér hosszúkás alakjának megfelelően ugyanis kissé megnyúlt a fej, mindazonáltal a „Silenos"-ábrázolások egyes vonásai megőrződtek. A szemek kissé ferdén állók, az arccsontok kiállók. Az alacsony homlok felett a haj is jelölve van. Figyelemre méltó a szíjvég technikája és alakja is. A technikára jellemző, hogy a felső lemez széle rá van hajtva az alsóra. Ami pedig az alakot illeti, a szíjvég alsó vége csúcsosodó, a felső hármas tagozású, mint a honfoglaló magyar szíjvégeken és a minuszinszki lovas-nomád kultúra szíjvégein A középső médaillon négyágú geometrikus motívuma nyugati germán körből származik. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a szíjvég csakugyan magyarországi készítmény. Ellenben a „dionysikus" fej és a szíjvég-alak akár közvetlenül, akár közvetve keletről származik. Ennek egyik bizonysága, hogy a Dionysos-motivum az ázsiai minuszinszki leletek között is megvan. (Fettich N. : A honfoglaló magyarság fémművessége. — Arch. Hung. XXI. к. 21-22. 1. és 61. 1.) Marosi Arnold. szürke cserépből készült tálat és egy benyomott mintákkal díszített talpas edényt adott át a múzeumnak, melyeket édesatyja földjén szántás közben találtak (Lt. sz. 10678-80). Egyben azt is jelentette, hogy e helyen gyakran fordulnak elő e fajta cserepek. Ez a körülmény és a talált edények érlelték meg a próbaásatás tervét, amit Dormúth Árpád vezetésével 1937 okt. 14—15-én valósítottunk meg. FELJEGYZÉSEK. 40