Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Marosi Arnold. —— A többi városokra talán megállhat ez a feltevés, de Fejérvárt illetőleg nincs alapja. Igazolja ezt az, amit a városról, mint római telepről fentebb kifejtettünk és az az általános felfogás, hogy ezek az olaszok idegenből beköltözött vendégek, hospes-ek voltak. Székesfehérváron erre külön bizonyítékaink is vannak: a bazilika faragványos kövei. A püspöki kőtár és a székesfehérvári múzeum longobard fonatú kövei, az Aquilejában látható akanthus díszítmények itteni másai, a modenai dóm, a pármai Battisteria levélspirálisos ékességének és Pisa árkádos oszlopfőinek hazai analógiái mind arra utalnak, hogy a székesfehérvári latinok, kik ezeket a köveket faragták, nem Pannónia római lakóinak utódai, hanem lombardiai bevándorolt iparosok voltak és mint betelepülők vétettek föl Fejérvár civis-ei közé. A város kiváltságai. A fejérvári kiváltságjog (Libertás Albensis), mely ugy szerepel, mint a városi jogok mintaképe és melyet a hagyományok Szent Istvántól adottnak mondanak, okmányilag nem igazolható. A város Árpádkorban kapott és kiadott oklevelei ugyanis teljesen elvesztek. Az erre vonatkozó legrégibb okmány 1237-ből származik. Ez sem eredeti, hanem egy 1346-ki ítéletiével hivatkozik reá és közli annak néhány pontját. (Károly J. 33. 1.) Ez az 1237-ki okmány az eredeti Szent Istvántól kiadott okmányt elégettnek mondja. Hóman szerint az okmány nem is létezett, miként Esztergom Szent István által kiadott kiváltság okmányáról sincs tudomásunk. A kiváltságok ama teljessége ugyanis, mely a XIII. században szerepel, csak fokozatos kialakulással jutott el odáig. Bizonyos azonban, hogy Fejérvár első királyaink korában is élvezett némi kiváltságokat, melyek által egyéb községekkel szemben valami előnyben részesült és azokénál önálóbb életet élt. Királyi székhelyiévén az udvar és körülötte csoportosuló népek jelenléte következtében nagyobb volt a forgalma, ennek folytán fejlődése is gyorsabb menetben történhetett. E téren csak Esztergom hasonlítható hozzá, mint második székhely, ahol királyaink a XII. században többnyire tartózkodtak, vendégeiket fogadták. Ekként a kezdetben egyházi fejedelmi város mellett külön királyi város is létesült, amely azonban az előbbivel szemben külön várost képviselt. Azért Székesfehérvár is megmaradt fővárosnak, ami azonban nem a király állandó ittlakásában, vendégfogadásában, hanem az itt lefolyt országos eseményekben, koronázásokban és országgyűlésekben jutott kifejezésre. A legelső kivívott kiváltság volt a várnépnek és a vele hasonló szolgálatra kötelezett, külföldről betelepedett hospeseknek megadott bíróválasztási jog. Hasonló jogot élveztek a váraljai községek lakói közül az udvarnokok. A megtelepült kereskedők révén kialakul a vásártartás kiváltsága oly értelemben, 12