Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Székesfehérvár a honfoglalás és Szent István korában. A város lakossága. Kik alkották a szentistváni Fejérvár lakosságát, arról az akkori társadalom tagozódása alapján tájékozódhatunk. A XI. századi magyar társadalom élén a nemesi osztály állt. Ide tartoztak a honfoglaló családok nagyobb vagyont szerzett ivadékai, a külföldi, jobbára német lovagok és az alacsonyabb sorsból fölemelkedett adományosok utódai. Közülük kerültek ki a királyi közigazgatás tisztviselői, az udvari hivatalnokok és várispánok. A nemesi osztályhoz tartozott a papság is, tehát a fejérvári prépost és káptalan tagjai is azzal a kiváltsággal, hogy jobbágyaik felett sem a király, sem a nádor, sem a várispán nem Ítélkezhet, csak a prépost a káptalannal együtt. Továbbá minden vám- és hídpénztől fel voltak mentve és nem vettek részt a nádor és kísérete elszállásolásában. A szabad magyarok szegényebb része volt a hadviselésre köteles vitézek (milites) rendje: a várkatonák vagy civis-ek és ezek elöljárói a miniszterek vagy várjobbágyok. Ez az osztály alkotta a XIII. században kialakulásnak indult magyar köznemes rend gerincét. Szabadok (liberi) név alá tartozott a XI. században a pór vagy paraszt szóval jelzett nép rétege. Bizonyos szabadsággal felruházott szolganép volt ez, kik mint a földes urak úrbéresei uruknak úrbéresszolgáltatásokkal (munka, termény, pénz) tartoztak. A külföldről, különösen Olasz- és Németországból bevándorolt, iparral és kereskedelemmel foglalkozó népelem voltak a szabad vendégek (liberi hospites), a későbbi városi polgárság ősei. A legalsóbb néprétegek a házicselédekként vagy pásztorokként szolgáló rabszolgák és a közülük felszabadított szabadosok (Libertini). Ezeknek egyik csoportja volt az udvarnokok, a királyudvar szolgálatára felszabadított rabszolgák. A fentiek szerint a XI. századi Fejérvár lakossága tehát a várban lakó udvari tisztviselőkar és a papság alkotta nemességből, iparral és kereskedéssel foglalkozó szabad vendégekből, továbbá a vár körül elhelyezkedő várkatonákból, udvarnokokból, a káptalan szolganépéből állott. A vendégek között jelentősebb számmal lehettek olaszok. Erre mutat az árpádkori Fejérvárnak egyik utca neve, az Olasz-utca, továbbá a M. N. Múzeumban őrzött pecsétlő, melynek közepe a város cimere, három tornyos várkapu, körirata pedig Sigillum Latinorum Civium Albensium. A pannonhalmi Apátság 1221 és 1226-ban kelt okleveleiben is szerepelnek latinok, mint fejérvári polgárok. Tamás spalatói érsek szintén említi azokat, mint a fejérvári civitas lakóit. (Pleidell Ambrus : A magyar várostörténet első fejezete. Század, 1934. év. 278.1.) Ebből Pleidell Ambrus imént említett dolgozatában arra következtet, hogy a Szent István alapította Fejérvár, akárcsak Esztergom, Győr, Pécs, Sopron,az itt levő rórnai alapokon épült föl és az emiitett latinok az ókori római lakosság maradványai volnának. (I. m. 290.1.) 11