Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Marosi Arnold. mikor a kereszténység és nyugati kultúra befolyásával nem állta útját annak, hogy művészetünkben az ősi motivumok is érvényesüljenek. Ezek a pogány elemek keresztény talajba ültetve megnemesültek és nemzeti zamattal töltötték meg Szent Istvánkori művészetünket. Hogy Fejérvár Szent István korában csakugyan vár volt, azt Hóman Bálint azzal igazolja, hogy már a XIII. században «civitas» néven említik. «Civitas»-nak mondja Fejérvárt a koronázási palást 1031-ből származó felirata, továbbá Kálmán király idején élt Hartvicus legendája is. Ez elnevezés abban az időben csak erősséggel körülvett helyekre vonatkozik és a XIII. században a *castrum»-mal egy értelemben használták. Fejérváron kívül még Esztergomot említik e néven. A többi községek, melyeknek nem volt vár jellege, «villa» néven szerepelnek. E féle «villa»-k, kisebb települések Fejérvár közvetlen közelében is voltak. Az itt feltárt Árpádok korabeli temetőink tanúskodnak erről. Ilyen temető a Maroshegyen a Szücs-féle szőlőben és szomszédjain feltárt sirok, ahol Lichtneckert József 1913-ban vagy 400 sírt bontott föl. A temető kora a sirokban talált Kálmán, III. Béla, Imre vagy II. Endre korabeli érmek alapján legalább a XIII. század eleje. Az 1915 és 1917-ben a déli vasút szabadbattyáni vonala mellett fekvő baraktábor területén feltárt sirok korát mellékleteik szintén az Árpád királyok idejére datálják. Ide sorozhatok a Sóstón az evangélikus temető környékén előkerült régi csontvázak is. Zámoly felé a kiskecskeméti sertéslegelőn találtunk Árpád-királyok korabeli érmekkel datált sírokat. A Havranek József utca 4. számú ház udvarán 1929-ben akadtunk a talált edények alapján ugyanide sorolható temetkezési nyomokat. Az Attila u. 23. sz. alatt és a szomszédos telkeken előkerült csontvázakat illetőleg egy Aba Sámuel korából való érem szerepel mint korhatározó. Az 1935ben feltárult szárazréti temető 150-re tehető sírjainak kora a leletek alapján szintén a XI—XII. századra tehető. Mindezekből látható, hogy a vár, «civitas» körül fokozatosan benépesültek a mocsarakból kiemelkedő szomszédos szigetek is, legelőbb a királyi udv2r, a fejérvári egyház tartozékaival, a várjobbágyokkal, majd más ide húzódó, betelepülőkkel. A mai külvárosoknak magva tehát már az Árpádok korában megvolt. Károly János nevüket is megállapítja: civitas exterior, civitas nova. Ezek azonban kezdetben jogilag nem tartoztak a várost magában foglaló civitas-hoz, csak később a tatárjárás után olyadtak vele össze. Igazolja ezt IV. Ince pápa 1250-ki oklevele, mely szerint a latin város mellett képződött káptalani városrészt IV. Béla ekkor csatolta a régi városhoz, kierőszakolva ahhoz a káptalan hozzájárulását is. (Pleidell 278—279 )

4

)