Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

egy a Magy. Művészetben közölt, kisebb levélspirálisos töredék (1930, 404. 1. Lt. sz. 5261), egy kisebb (2143) és két nagyobb (4400, 4401) oszlopfej. Ez utóbbiak azonosak a XI. századi esztergomi töredékkel (Divald K. Magyarorsz. Műv. Emlékei 24.1., 23 á, Magy. Művészet 1932, 89. 1., Arch. Ért. 1932-33, 50. k.). — A szőlőfürtös motívumra (112. 1. jegyzet) példa a múzeumnak egy gyönyörű pillértöredéke madár alakokkal és pálmetákkal kombinálva. (Lt. sz. 7831, Magy. Művészet 1930, 407. 1.). -• Annak igazolására, hogy 7052. számú hatalmas, akanthus — leveles oszlopfő és a püspöki kőtár hasonlódíszitésű faragványa (Arch. Közi. 1897,129. k., Magy. Művészet 1930, 399. 1.) csakugyan a X. századból való, miként azt a Magyar Művészetben jeleztük, Aquilejanak X.—

XI. században épült bazilikája nyújt példát, melynek főbejárati szentelt víztartóját ugyanolyan kihajló akanthus-levelek díszítik. Hadtörténelmi emlékek. Csaba Mihály, százhalombattai ny. vasúti tiszt ritka kardpéldánnyal gyarapította középkori fegyvereinket. A hatalmas, pallosszerű fegyver a Duna medréből került ki. Markolat részét ma kavicsokból álló konglomerát takarja, de egy helyen még kivehető a faburkolat. A két marokra fogható markolat hossza gombbal együtt 27-5 cm, ebből a gomb 55 cm. Keresztvasa kissé hajlott. A két élű penge hossza 90 cm. felső egyharmadrészén széles vércsatornával. Két oldalt lapos, nyolcszögű markolatgomb alapján kora a XV— XVI. század. (Lt. sz. 10591). Szécsényi Ferenc, csákberényi ref. tanító középkori tüskés sarkantyúval, vadászati célokra szolgáló lándzsa alakú vastőrrel, egy két ágú vasmacskaszerű tárggyal gazdagította a muzeumot. (Lt. sz. 10583-85.) Özv. Bárójenőné két díszes vadásztőrrel gyarapította eddigi adományait. Szabadbattyánból 14 cm. hosszú tornasarkantyút kaptunk, hatalmas 8 ágú tarajának átmérője 95 cm. (Lt. sz. 10497.) Őskori leletek Fejér megyéből a M. Tört. Múzeum kiállításán. A M. N. Múzeum épületében újból rendezett régészeti kiállítás, mely gróf Zichy István főigazgató tervei szerint készült, gazdag és becses anyagával és a rendezés művészetével fényes bizonysága a magyar föld mindenkori magas kultúrájának és annak is, hogy ezt a tudományos értéket meg is tudja becsülni és oly módon tárja a nagy közönség elé, amely tudóst meg nem szakembert egyaránt tanít és gyönyörködtet. A magyar régészet e kincses házában fejérmegyei adat az őskőkori térképen a csákvári barlang mint a jégkorszaki ember itteni létezésének bizonysága. A bronzkor első időszakának lelőhelyei között Adony szerepel, második és harmadik időszakából Pákozdvárról és Dunapenteléról vannak kiállítva edények. Érd egy rézkorszakú tőrrel, Székesfehérvárt bronzkor első szakából származó vésővel, Polgárai ugyanezzel és második korszaki beremes bronz vésővel szerepelnek. Ugyanezen időszakból Baracska neve a tőrök csoportjában olvasható, Ercsi egy bronzlemezekből, csüngőkből, spirálokból álló övfelszerelést mutat be. A bronzkor harmadik időszakának képviselői Százhalombatta bronztőrrel behajtott szélű bronzlemezekkel, és pápaszem alakú spirálokkal (?), Alsócikola öviemezekkel. A bronzkor negyedik időszakából való Százhalombattáról egy kis füles ,pohár. — A vaskor első időszakából Érdről és Válról agyagedények vannak kiállítva, a késő vaskor lelőhelyei Sárosd, Ercsi és Adony. Kálmáncsehi breviáriuma. Székesfehérvárral vonatkozásban álló nagy emberek egyike kétségkívül Kálmáncsehi (Kálmáncsay) Domonkos Mátyás király korabeli székesfehérvári prépost, majd nagyváradi, későbbi erdélyi püspök, végül kalocsai érsek, Székesfehérvár egyetlen gótikus épületének, a Szent Anna kápolnának építője A Magyar Művészet székesfehérvári száma (1930. 7. sz. 384. 1.) is megemlékezik róla Dr. Hoffmann Edit : „Régi Magyar Bibliofilek" с. műve alapján. Ugyancsak ő közöl róla adatokot a Magyar Művészet 1933. évfolyamában (2. sz. 42 1.) megjelent cikkében : Franciscus de Kastello, Ithallico de Mediolano és szerepe a budai könyvfestő műhelyben, ahol négy művéről emlékszik meg Kálmáncsehinek. Az egyik a Kálmáncsehi-féle Breviárium. E pompás Franciscus de Kastello által készített kéziratot évszá- 70