Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)
Marosi Arnold, dr. Bartucz Lajos, Joachim József, Kiss Dezső. ban ugyanis az elképzelt 23 pár hengeroszlopnak nincs elfogadható nyoma. Különben is ezzel a beosztással a székesfehérvári bazilika három pár oszloppal felülmulta volna a római Szent Pál bazilikát, ami valószínűtlen. Az ásatások szerint a tény az, hogy a Szent-István-féle bazilikának csak hét pár oszlopa volt, tehát eggyel több, mint a pécsinek. Ezek is nem hengeresek, hanem négyszögűek. Csak az apszisztól számított harmadik pillérnél van eltérés, ahol négy karélyos oszlop állott. így van ez a pécsi székesegyháznál is. Itt az eltérő oszlop a szentélyt a templom többi részétől elválasztó határt jelzi és így lehetett ez Székesfehérvárott is. A székesfehérvári bazilikával kapcsolatos másik művészettörténeti kérdés az árpádkori székesegyházak négy tornyúsága, mint különleges magyar vonás. Henszlmann első feltevése szerint a bazilikának kezdetben nem volt tornya. így van ez az olaszországi IX— X. századi bazilikáknál is. Ha van tornyuk, ez különálló harang torony. A feltevést az ásatások e tekintetben sem igazolták. A feltárások folyamán ugyanis Henszlmann három torony alapzatot állapított meg: kettőt keleten, egyet nyugaton. Bizonyára ennek is volt párja még pedig a püspöki palota kapunyilása körül a kerti részen, ahol még nem volt ásatás. Eszerint a székesfehérvári bazilikának négy tornya volt a római kasztrumok mintájára és így épültek volna a többi árpádkorabeli székesegyházaink is. Az újabb kutatások azonban e feltevést megcáfolták. így a pécsi székesegyháznál, melynek jelenleg négy tornya van, kiderült, hogy a tornyok alapfalainak építésmódja eltérő, tehát nem lehetnek egykorúak. Eredetileg csak két tornya volt a templomnak. Ugyanígy van az esztergomi árpádkori templommal is, hol a keleti tornyok oly gyengék, hogy legfeljebb lépcsőtornyok lehettek. A veszprémi, a győri és a legújabban feltárt egri székesegyházaknál szintén csak két nyugati tornyot lehetett megállapítani. Megvizsgálva a székesfehérvári bazilika eddig feltárt három toronyfalnak tartott alapzatát, a három alapzat teljesen elüt egymástól. Az apszisz déli oldalán feltárt toronyalapokról Henszlmann is elismeri, hogy a torony gyenge alapzatainál fogva nem lehetett magas és bolthajtása nem volt. Az 1936-ki ásatások alkalmával előkerült a torony belső területének cementszerű padozata is» Párja az apszisz déli oldalán bár nagyobb térfogatú, de gyenge falazata miatt ez sem lehetett erődtorony. Szőnyi Ottó szerint ezek a szentélyhez simuló, vékonyfalú, négyszögű helyiségek, mint sekrestye vagy a papság tartózkodási helye, kizárólag istentiszteleti célokat szolgáltak, továbbá itt őrizték a koronázási jelvényeket és a bazilika egyéb drágaságait. A templom nyugati szakaszán feltárt négyszögű alapok már viselhettek tornyot, de
